Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Tényleg egyáltalán nem éri meg összejönni egy gyerekes anyukával tudtok részletes tapasztalatot?
27 vagyok és egy fiatal anyukáról van szó aki , rendes , kedves , szép , 24 éves és 1 éves a gyermeke, mondta hogy bevállalna még 1 babát igen pedig nyilván rám gondolt ha minden jól sikerül és persze jól is hangzik , de mennyire biztos az hogy igazán csak olyat keres aki egy "pancser" ? aki mellette van segíti egy idő után és átvesz egy olyan apukás helyet úgy hogy nem a saját gyereke , de elvárja hogy elfogadja a gyerekét de közbe ne ugasson bele a nevelésbe de közben meg a pénztárca is vékonyodik.
Hallom sok helyről hogy nem teljes biztos a szerelem egy idő után mindig történik valami törés és nem jó a vége, sok vitával és szenvedéssel jár szóval hogy nem elég hogy a kapcsolat miatt lehet hullámvölgy de ott van még a gyerek is , de nem hibáztatom...
Volt ebben részem, haveroktól/barátoktól/családtagtól kaptam azt az oldalamba hogy nagyon kockázatos és elgondolkodtató helyzet és közben szurkálnak oldalból hogy mit művelsz meg mekkora hüyle vagy hogy összejössz egy olyannal akinek gyereke van és nem leszel boldog vele hosszútávon, vagy hogy "te tudod" szöveget kapod , vagy beleugrasz egy olyanba amivel elrontod az életed, vagy azt kaptam a fejemhez hogy nem érted meg hogy nem normális hogy ennyire felelőtlenül elkúrta az életét azzal hogy nem elég hogy egy rossz kapcsolatban de még meg is tartotta a babát és emiatt nem normális ez a nő?
Kapod a háttérben azt a sok negatívat és pedig miért ne érdekelne mert próbálják persze a rossz oldalát mondani amivel igazából jót akarnak , de volt aki pont az ellentétje de ők kevesebben.
Közben pedig amit átéltem: nagyon lassan haladtunk hogy igazán megismertük egymást nagyon sokat beszélgettünk chaten is és élőben is, volt csók , röhögés/mosolygás ölelkezés, fogdosás , bizalom , minden nagyon jó volt, eljutottunk addig hogy a gyerekét bemutassa egy jó pár találkozás után , aztán pedig betettek az ismerősök/családtagok hogy nem jó amit teszek mert nekem nem ez járna és többre lennék képes mint hogy vele.
szóval nem tudják őt elfogadni vele együtt a gyerekét sem.
A nő pedig kiakad hogy másokra hallgatok , középútba estem és elvesztettem minden reményem , pedig hiányzik , nagyon kedvelem nagyon előre terveztem vele persze nem volt több 3 hónapnál ez az egész , szóval már vége az egésznek...
többnyire ez történik a világban az egyedülálló anyukáknál: valakivel összejön akivel el van egy kis ideig aztán később problémás a kapcsolat , nem érzi jól magát vele de , végül mégis sikerül teherbe esni csak mert talán lát valami "reményt" , aztán a férfi nem akarja megtartani a babát, de a nő igen és ezért ott van hagyva, így maradnak 2-en és el van cseszve valamilyen formában az élet mert így nem lesz normális kapcsolata mert nem lett felépítve szépen.
----------------------------------------------------------------
nem fogadják el a nődet csak mert neki gyereke van.
nem fogadják el mert nem tudják úgy kezelni a gyerekét mint az unokát.
nem fogadják el mert van valami a háttérben és nem biztos a kapcsolat , ezért eszedbe se jusson vele lenni, inkább vess véget az egésznek és keress mást mert nem ezt érdemled.
beleszól valaki neki hogy hogyan neveljen, nem tetszik neki és megy utálat és a lenézés a konfliktus és pedig nézzem ezt végig?
ha pedig összejöttök és a végén csúnyán szétmentek és nem csak ti ketten de a gyerek is törést szenved mert megszokott
ez ilyen vagy benne vagy vagy ne legyél benne.........
tanulójáratként kezelem a helyzetet de közben pedig nagyon fáj hogy így történt , hogy "játszottam az érzésével" , jobb minél hamarabb letudni ezt magadban mint ész nélkül beleugrani , lehet azért kaptam ezt mert tényleg nem nekem való lenne ez az egész főleg úgy hogy nem tudom milyen ha gyerekem van és hogy mikkel jár , mikről kell lemondani.
TI mit éltetek át ? milyen volt a vége ? hogy éreztetek magatokat ? esetleg együtt maradtatok ? meddig maradtatok együtt ? szóltak bele hogy mit csinálsz vagy miért csinálod ?
igazán full konkrét 2024-es kibeszélőre vagyok kíváncsi nagyon részletesen hogy igen is mi a helyzet a mostani generációval , megéri vagy sem ?
válasza:Én már mozaik családba születtem, volt két bátyám mielőtt apámm jött. Az az ember, aki nem fogadja el hogy a gyerek az első, ő csak második, az eleve nem apának való, ha övé a gyerek ha nem. Ha mindkét fél jól kommunikál, és megbeszélik a problémákat, akkor ez is bele tud férni.
Én személy szerint szeretem a gyerekeket és szeretnék is, nekem nem lenne nagy hátrány, ha a férfinak már lenne. A nőt meg megértem, én se mennék át abortuszon (holott teljesen támogatom másoknak, nekem lelkileg nem fér bele már úgy hogy van munkám és el tudom tartani).
válasza:23as, egyedülálló anyaként a gyerekem nem az első.. mindig az az első, akinek az aktuális baja a legnagyobb. Ha a gyerek fáradt, de a párom kórházban van, nyilván a párom az első. Ha a gyerek kórházban van, de a páromnak üzleti útja van, akkor a gyerek az első, nem utazok vele. Normálisan ezt így látják a felnőttek. Mindig az aktuális legnagyobb rosszat kell ellátni, megoldani. Nem kell mindig a gyereknek előbb kapnia ételt(ki tart ilyet számon?), meg ilyesmi. De ha kell cipő a gyereknek, meg a páromnak is, és csak egyre futja, akkor a gyerek tovább járhat lyukasban, mert senkit sem érdekel, amíg a párom kinézik a munkahelyén miatta. Egyébként én is fontos vagyok, engem is be lehet venni akkor is, ha nincs párom, én is beelőzöm néha a gyerekem, bizonyos igényeimmel. Pl ha fáradt vagyok és ideges, nem fogok legózni vele, fontosabb, hogy megnyugodjak és kipihent anyuka lehessek.
Szóval szerintem ez nettó marhaság. A gyerek IS fontos, kb ennyi..
A kérdező viszont múlt időben beszél az egészről.. na meg ez a veled is vállalna gyereket.. én tudom, hogy szeretnék még egyet felnevelni(lehetőleg nem egyedül), ezért aki a párom lesz, nyilván őt képzelem az aktuális apa helyére, úgy kell készülnie, hogy beleférjen még egy gyerek.. felnőtteknél ezt nem árt előre tisztázni, nem három 3 év után felhozni. Gondolom fiatalon szülne, te úgy láthatod, hogy van ideje, de gondolom 5 éven belül szeretné, arra meg rá kell gyúrni, nem mindig jön össze előre. Én már 32 vagyok, nekem meg ezért fontos, mert hiába lehet 42 évesen is szülni, nem szeretnék.. így akivel összejövök tervezek vele.. Ez már nem a tizenévesen járunk pár évig, aztán majd meglátjuk rész..
Te nem szeretnél családot, csak egy nőt, ahogy nézem, járogatnátok és sokat ketten lennétek. Ezt gyerekkel nem lehet. Persze lehet, anyuka pont erre vágyik(mindenkinek más igényei vannak), egy kis romantikára, hogy nőnek is érezhesse magát, ne csak anyának. Azért az is jó. Én megmondanám a helyedben, hogy hirtelen családot, összeköltözést, nem szeretnék, tartok a helyzettől, de hosszútávon valamikor igen, de nem tudod még, hogy vele-e. Próbáljátok meg, hátha működik, mert nagyon szimpatikus, kötődsz hozzá. Így nem ígérsz semmit, nem tud számonkérni és lesz egy sima tinikapcsolatod, barátnőd hosszabb távon, aki kicsit kevesebbet ér rá.. de ha mondjuk kutyája, vagy műszakos munkája, vagy sporthobbija lenne, az is elvenne az idejéből, ebből a szempontból a gyerek semmiben sem különbözik. Zsúfoltabb az élete, mint annak, aki otthon döglik munka után és nem jár el sehova, csak nagyritkán a barátaival találkozni.
Amúgy később sokkal nehezebb ismerkedni más szülőkkel, a gyereknevelés hatalmas vízválasztó, a legtöbb ellenszenves lesz, mert máshogy bánik a gyerekével, mint te a tiéddel.. nekem pl most ment el a kedvem egy szimpi, vicces apukától, aki heti 48 órát dolgozik és ehhez napi 2,5 órát utazik(nem muszájból, hanem hobbiból ilyen sokat, ő mondta), és az anyja neveli a gyerekeit, de ezt az apuka tagadja, szerinte csak segít az anyja.. nagyon nehéz felnőttként ismerkedni, én nem tudom elképzelni, hogy heti 8 óra hobbit megengedjek magamnak(ami mindig hétvégére esik), pláne ilyen rohadt messze. És ezen felül még kapcsolatot szeretne(hogy a nő nevelje az anyja helyett a gyerekeit..)
Nehéz ám. Szóval addig jó, amíg ketten vagytok és a gyerek kicsi.
válasza: válasza:Egy gyerekes anyuka vagy, a gyerekem nem a páromtól van. 5 éve vagyunk együtt.
Nem azért jöttem össze vele, hogy anyagilag támogasson, előtte is évekig meg voltam anyagi támogatás nélkül is ééés nem elhagytak, én léptem ki.
Lehet hogy vannak olyan nők akik erre mennek, de vannak olyanok is akik nem, nem kell beskatulyázni őket.
Nálunk nincs olyan hogy nem szólhat a gyerekre, nyilvánvaló, ha h.lyeséget akar csinálni a gyerek rászól, nevelni szeretné és nem butaságokat mond. Hála emiatt konfliktusunk nincs, de sok beszélgetés a titok és a pároddal nem a családoddal.
Nem szabad hagyni, hogy bármelyik oldalról is beledumáljanak a kapcsolatotokba. Ti alkottok egy párt, nem anyukával vagy apóssal....
Befolyásolható vagy, előbb komolyodj, mielőtt olyan nővel kezdesz akinek gyermeke van és nem rögtön előítéletesen!
válasza:Én most egy 2 gyerekes anyukával jöttem össze. Sosem gondoltam volna korábban. Volt egy párja, aki alkoholista lett, meg is ütötte. Ezért hagyta ott.
A gyerekekkel még nem is találkoztam egyébként. Nem pótapát vagy eltartót keres. Mondta is, hogy az a lényeg hogy mi jól kijöjjünk, nem az hogy a gyerekekkel hogy állok majd.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!