Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Tényleg egyáltalán nem éri meg összejönni egy gyerekes anyukával tudtok részletes tapasztalatot?
27 vagyok és egy fiatal anyukáról van szó aki , rendes , kedves , szép , 24 éves és 1 éves a gyermeke, mondta hogy bevállalna még 1 babát igen pedig nyilván rám gondolt ha minden jól sikerül és persze jól is hangzik , de mennyire biztos az hogy igazán csak olyat keres aki egy "pancser" ? aki mellette van segíti egy idő után és átvesz egy olyan apukás helyet úgy hogy nem a saját gyereke , de elvárja hogy elfogadja a gyerekét de közbe ne ugasson bele a nevelésbe de közben meg a pénztárca is vékonyodik.
Hallom sok helyről hogy nem teljes biztos a szerelem egy idő után mindig történik valami törés és nem jó a vége, sok vitával és szenvedéssel jár szóval hogy nem elég hogy a kapcsolat miatt lehet hullámvölgy de ott van még a gyerek is , de nem hibáztatom...
Volt ebben részem, haveroktól/barátoktól/családtagtól kaptam azt az oldalamba hogy nagyon kockázatos és elgondolkodtató helyzet és közben szurkálnak oldalból hogy mit művelsz meg mekkora hüyle vagy hogy összejössz egy olyannal akinek gyereke van és nem leszel boldog vele hosszútávon, vagy hogy "te tudod" szöveget kapod , vagy beleugrasz egy olyanba amivel elrontod az életed, vagy azt kaptam a fejemhez hogy nem érted meg hogy nem normális hogy ennyire felelőtlenül elkúrta az életét azzal hogy nem elég hogy egy rossz kapcsolatban de még meg is tartotta a babát és emiatt nem normális ez a nő?
Kapod a háttérben azt a sok negatívat és pedig miért ne érdekelne mert próbálják persze a rossz oldalát mondani amivel igazából jót akarnak , de volt aki pont az ellentétje de ők kevesebben.
Közben pedig amit átéltem: nagyon lassan haladtunk hogy igazán megismertük egymást nagyon sokat beszélgettünk chaten is és élőben is, volt csók , röhögés/mosolygás ölelkezés, fogdosás , bizalom , minden nagyon jó volt, eljutottunk addig hogy a gyerekét bemutassa egy jó pár találkozás után , aztán pedig betettek az ismerősök/családtagok hogy nem jó amit teszek mert nekem nem ez járna és többre lennék képes mint hogy vele.
szóval nem tudják őt elfogadni vele együtt a gyerekét sem.
A nő pedig kiakad hogy másokra hallgatok , középútba estem és elvesztettem minden reményem , pedig hiányzik , nagyon kedvelem nagyon előre terveztem vele persze nem volt több 3 hónapnál ez az egész , szóval már vége az egésznek...
többnyire ez történik a világban az egyedülálló anyukáknál: valakivel összejön akivel el van egy kis ideig aztán később problémás a kapcsolat , nem érzi jól magát vele de , végül mégis sikerül teherbe esni csak mert talán lát valami "reményt" , aztán a férfi nem akarja megtartani a babát, de a nő igen és ezért ott van hagyva, így maradnak 2-en és el van cseszve valamilyen formában az élet mert így nem lesz normális kapcsolata mert nem lett felépítve szépen.
----------------------------------------------------------------
nem fogadják el a nődet csak mert neki gyereke van.
nem fogadják el mert nem tudják úgy kezelni a gyerekét mint az unokát.
nem fogadják el mert van valami a háttérben és nem biztos a kapcsolat , ezért eszedbe se jusson vele lenni, inkább vess véget az egésznek és keress mást mert nem ezt érdemled.
beleszól valaki neki hogy hogyan neveljen, nem tetszik neki és megy utálat és a lenézés a konfliktus és pedig nézzem ezt végig?
ha pedig összejöttök és a végén csúnyán szétmentek és nem csak ti ketten de a gyerek is törést szenved mert megszokott
ez ilyen vagy benne vagy vagy ne legyél benne.........
tanulójáratként kezelem a helyzetet de közben pedig nagyon fáj hogy így történt , hogy "játszottam az érzésével" , jobb minél hamarabb letudni ezt magadban mint ész nélkül beleugrani , lehet azért kaptam ezt mert tényleg nem nekem való lenne ez az egész főleg úgy hogy nem tudom milyen ha gyerekem van és hogy mikkel jár , mikről kell lemondani.
TI mit éltetek át ? milyen volt a vége ? hogy éreztetek magatokat ? esetleg együtt maradtatok ? meddig maradtatok együtt ? szóltak bele hogy mit csinálsz vagy miért csinálod ?
igazán full konkrét 2024-es kibeszélőre vagyok kíváncsi nagyon részletesen hogy igen is mi a helyzet a mostani generációval , megéri vagy sem ?
válasza: válasza:Én annyit tudok "mondani", hogy azon a két emberen múlik egyes egyedül merre, hogyan halad a kapcsolat és nem mostoha gyermek, vagy közös gyerek függvénye!
Lássuk be, hogy kapcsolatok mennek tönkre még gyermekek megléte nélkül is és akkor aztán tényleg nem lehet rájuk fogni, hogy de miattuk lett vége.
Könnyű rájuk kenni az egészet holott csak gyermekek és két felnőtt dönti el, hogy mi legyen, vagy ne legyen.
Összejöhetsz te nyugodtan gyermektelen nővel, sőt még nem is muszáj gyermeket vállalni, de az sem garancia arra, hogy együtt maradtok boldogságban inkább mint ellenkezőleg.
Aki állandóan mások véleményét veszi figyelembe ahelyett, hogy önmaga döntene az élete felől az biztos, hogy nem (igazán) kész komoly párkapcsolatra, pláne nem gyermekvállalásra.
Tehát jó, hogy vége lett, van mit fejlődnöd a felnőtt életet tekintve...
válasza:Szomszédom él házasságban 2 gyerekes nővel és nem az övé egyik sem. Az anyja nekem panaszkodott, hogy elrontja az életét, hozzá más nő való és mégis feleségül vette. Nincs közös gyermek mert már "megvan a koruk", de se a gyerek apjuk, se a szomszéd anyja nem tudta befolyásolni a férfit. Elvette feleségül és már kb. 10 éve együtt vannak. Látom reggelenként, hogy viszi őket suliba, hogy foglalkozik velük. Elégedettnek tűnnek. Nem tudhatod soha, hogy ki mellett horgonyozol le és azt sem nyilván ki tehet boldoggá.
De az érzések megléte, az érettség, hogy passzolj a másikkal nagyon fontos.
válasza:Nincs rá pontos válasz. Semmire sincs az születésen és halálon kívül azért olyan szép, izgalmas az élet. Járj nyitott szemmel és szívvel. Ne hallgass másokra, te irányítsd az életed és ne mások helyetted. Ha egy "barát" beleokoskodik az életedbe főleg kéretlenül és nem látja rajtad, hogy te boldog vagy valakivel akkor nem a barátod. Ha meg a család avatkozik, a saját elképzelésüket akarják rád erőltetni akkor sajnos tárgyként tekintenek rád, nem tartanak téged önálló embernek, de ha mindenki más szemléletet tartod előbbre a saját érzelmeid helyett akkor lemaradsz a megfelelő nőről számodra.
Önmagadnak élsz, ez a te életed, éld úgy ahogyan szeretnéd és bárkivel aki neked megfelel. Mást én sem tudok tanácsolni neked.
Lerí, hogy manipulálnak jobbra-balra és még te is mások élettapasztalaiból indulsz ki mert félsz a csalódástól, másokat nem szeretnél megbántani.
De nem lehet elkerülni a kudarcokat, sértéseket.
Az élet osztja a pofonokat mindenkinek kivétel nélkül.
Az a lényeg hogy hozd ki belőle a legjobbat amelyre képes vagy egyedül, ketten, vagy hárman.
válasza:Én is ódzkodtam régen attól, hogy olyan nővel kezdjek akinek van már gyereke,aztán rájöttem az számít igazán, hogy a két ember szeresse egymást atöbbinem számít. Persze vannak nehézségek, pl ahogy írtad a gyerek apja, de lehet ezt is rugalmasan kezelni.
Én megszoktam hallgatni a család/barátok véleményét de az nem jelenti hogy úgy is döntök. Soha ne foglalkozz azzal, mit fognak szólni hozzá, ez a te életed te döntessz.
válasza: válasza:Szerintem ilyen fiatalon találnál olyat is, akinek még nincs ilyen mértékű kötöttsége, és teljesen tiszta lappal tudnál vele kapcsolatot építeni. Gyerekessel túl sok a kompromisszum, a lemondás, hiszen a gyerek az élete középpontja, és minden mást ehhez kell igazítani, és ráérnél 40-hez közel ilyennel leállni, ha már te is hasonló hátterű vagy esetleg.
Rendes, kedves szép, csak nem annyira, hogy a gyereke apja is "értékelte és megtartotta volna", ráadásul bakker, mi van a fejében, ha friss kapcsolatban arról beszél, hogy veled bevállalna még egy babát?! Nem is ismer még...ennyire bárkinek potyogtatna? Költői kérdés, nem véletlen szingli anyuka...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!