Miért válogatnak olyan iszonyatosan a nők? Miért nem képesek múlt beli hibákat elnézni?

Talán azért, mert nem mindegy, milyen ember van mellettük.

Az sem mindegy, milyen hibákról van szó.

Nekem se volt rendes családom, én is tele vagyok traumákkal és csináltam dolgokat, amelyekre nem vagyok büszke, mégis volt (van) több olyan is, aki tud szeretni ezekkel együtt is.

A nagy büdös francokat!! Mindenkinek pintosan megvannak az ugyanilyen bajai, traumái. Még ha esetleg jívülröl nem is tűnik ekkorának, mint atied,debelülről ugyanúgy mindenki felnagyítja asaját szenvedését,mert így vagyunk kialakítva mindenki egy roncs... a kérdés csak az, hogy ki hogyan menedzseli ezeket, hogyan tud túllépni rajta felnőttként, önállóként.

Na, ugána pedig mindenki azt érdemli, amit tesz, meg amennyit a szerencse összehoz neki...

És igen, ez fontos, hogy ismerkedés elején ne a traumáidról nyafizz, mert senkit sem érdekel. A szimpátia és a vonzalom inkább szól arról, hogy mennyire tudjátok kielégíteni egymás szükségleteit. Legyen az csak egy jó beszélgetés, bszás, vagy komoly együttlét, bármi. Az ember társas lény, így jó esetben nem energiavámpírkodunk a másikon, nem úgy elégítjük ki a szükségleteinket, hogy azzal a másik életkedvét szívjuk le, hanem épp elenkezőleg: ha kétegymásnak való ember tölt együtt hasznos időt, az mindjettőt feltölti.

Tehát igen... nem hazudhatsz, de tereld a témát, kerüld,csúsztass, ferdíts, fedd el. Főleg az első benyomásokkor. Ezek tabu témák, ezektől menekül mindenki, mert ezek azok adolgok, amiről mindenkinek megvan az atapasztalata, hogy az ilyen embertől nem feltöltődni fog, hanem lemerülni. Kellemetlen társaság az, aki arról nyafizik, hogy neki rossz/rosszabb volt. Nem kell. Rossz téma.

Megvan a helye, egy komolyabb barátságban, kapcsolatban ezeket ki lehet fejteni, kellenek a lelkizős pillanatok is. De ismerkedéskor az... ez egy állásinterjú kb, ahol bizonyítod amásiknak, hogy számára miérttevagy alegjobb választáss, mert randi/beszélgetés helyett akár nyomogathatná a telefonját vagy nézhetne egy filmet, vag csacsoghatna a barátaival, vagy jobbra húzhatna valakit tinderen... ehelyett valaki mégis rád szánja az idejét.

Különósképp az első benyomás és az ismerkedés eleje egy extrém fontos időszak, mert az agyunk mindenkiről egy teljes véleményt alakít ki. Néhány mozdulatból, szóból, attitűdből, kisugárzásból beskatulyáz egy profilba, és aszerint rak téged a szimpi/negatív/akármilyen... tehát érted, felruház tulajdonságokkal, akkor is ha az nem igaz, mert hasonlítasz a tudatalattijának valakire.

Ezért kell úgy megragadni az első benyomást, hogy abban egy valódi őszinte, hazugságmentes, de mégis őszinte és igaz képet alakítaonkirólad az újonnan megismert ember.

Szóval ennyi. Ha magadat sajnáltatod, hogy bezzeg neked rosszabb, akkor... egyáltalán miért kellene bárkinek beszélnie veled? Ki a franc akar egy depis szart a maga közelében?? Nem! Fejezd be! Ha feljebb akarsz lépni az életedben, akkor kezdj el tenni azért, hogy jobb legyen, ésszámolj le a téged múltban értsérelmekkel. Mindenkinek van, senkit nem érdekel a másé. Tovább...

"Voltak olyan dolgaim amelyek miatt a társadalom elítél pedig nyomós okom volt rájuk"

Hmm...

Mindent egybevetve nem kell "iszonyatosan" válogatósnak lenni ahhoz, hogy valaki ne akarjon összejönni veled.

Alapból nehezményezném azt a fajta hozzáállást hogy "nekem márpedig alanyi jogon jár hogy egy nő kihordjon, és megszüljön egy gyereket nekem", de veled ez a legkisebb baj. Szedd össze magad, de nagyon. Nagyon szar dolog hogy traumád van, viszont mások pont azért nem akarnak veled lenni, mert nem akarják hogy nekik okozz traumákat. Amire az írásod alapján látok is esélyt.

Dobd félre az egodat, és kezdj új életet. Lehetne téged babusgatni, és rájátszani hogy tényleg nagyon rossz neked (és igen, tényleg az, senki sem érdemli meg hogy rosszul bánjanak vele) de ez jelenleg nem segítene neked semmit.

Legyél alázatos; önzetlenül, hátsó szándékok nélkül keresd mások társaságát, gondolkozz azon, hogy mit tehetsz másokért, és ne azon, hogy mások mivel tartoznak neked. Ez majd megjavít valamennyire. Lesznek emberek akik megkedvelnek, amitől javul az életminőséged, és nem süppedsz bele mégjobban a frusztrációba.

Szívesen írnék én is hosszú sorokat neked mint az előttem lévők, de úgy vagyok vele, hogy felesleges lenne, majd az élet megtanít arra, hogy amire most kb tabuként tekintesz, azt később kutyahétköznapinak vedd.

Ne álmodozz, kemény világot élünk, senki sem kíváncsi a nyomorodra, főleg egy nő nem. Ha puncit szeretnél, családot, akkor azt a sok rosszat engedd el, mert hiába papolsz majd a csajodnak, hogy te milyen szarokon mentél keresztül, krvara leszarja majd. Ez sajnos ilyen, nincs nő, aki kíváncsi egy férfi gyengeségére. F

Én nem gondolom, hogy ez a mindenki úgy tökéletes ahogy van szlogen valaha igaz volt. Vannak elfogadhatatlan tettek, szokások.

Szerintem (sok egyéb mellet) két fő okból nem választanak sokan erősen megkérdőjelezhető múltú párt.

Az egyik, hogy mi a gatancia, hogy nem lépsz ugyanabba a folyóba? Nagyon gyakori, hogy bajban ugyanahhoz a megküzdési módhoz nyúl az ember, ami az alapvető volt eredetileg is és nem ahhoz, ami a jó, amit utólag tanult. Legyen ez ivás, drag, agresszió, krvák, bármi.

A másik, hogy ha és amikor ez bekövetkezik, az első amit a párja kapni fog, hogy ne siránkozzon, számíthatott volna erre a másik múltja miatt. Támogatás helyett jön az ítélkezés, támadás (hozzáteszem, szerintem jogosan, én nem hiszek abban, hogy egy felnőtt ember képes érdemben és tartósan változni)

Ami még értelmezési hiba szerintem: "Azt tapasztalom hogy lenéznek a végtelenségig. Mert nem volt rendes családom és traumákat éltem át és ezeknek megvoltak a kemény következményei."

Nem a trauma és nem a családod miatt néznek le, hanem a "következmények" miatt, a döntéseid, tetteid miatt. Mivel nem tudom, mik ezek, nem tudom valóban lenézés-e, vagy csak sima távolságtartás, bizalmatlanság, de a saját dolgaid miatt vagy ott, ahol, nem külső tényezők miatt. Ezt fontos lenne felismerni a kifele mutogatás helyett. Szimpatikusabb és megbízhatóbbnak tűnik az (szerintem) aki felvállalja, hogy ő volt a hülye, bármit is tett.

#6 Nem egy konkrét emberre gondoltam. Menjen önkénteskedni, vagy valami. Legyen aktív valamilyen formában a közösségében, legyen emberek közt, szoktassa rá magát a normál emberi kapcsolatokra. Segít a léleknek.

De amúgy jah, nagyon adom hogy mindenki csak elvesz a másiktól. A mai világban a többség csak 1 egységet hajlandó adni, azt is csak nagy nehezen, és jó egy maréknyi ember van az egész világon, aki hajlandó 10 egységet adni a másiknak :(

Ez tényleg nagyon... reális...

Nem; én inkább abban hiszek hogy valaki 10 egységet vár el a másiktól, de ehelyett csak 5-6ot kap, de ezt keveselli. Annyira keveselli, hogy úgy érzi hogy csak egyet kapott.