Ez reális félelem, vagy igazam van?

Azt hittem szeretnék társat, es nagyon kell nekem egy férj.

De amikor ismerkedni kezdtem, azt vettem észre, hogy azt se tudom hogy rúgjam le a pasikat, hogy végre hazamehessek és egyedül lehessek.

Végülis rájöttem, hogy talán csak flörtölni vágyok, h lássam, hogy még megvan bennem a vonzalom, es kb 1-2 órát akarok szocializálni.

Hozzáteszem, hogy egy hosszú házasságból másztam ki 12 eve, aminek nagyon nehezen tettem pontot a végére, nehezen hoztam meg a döntést.

Rá 9 evre lett egy 3 éves kapcsolatom, ahol megértem, hogy a saját lakásomban a barátom úrhatnámkodik, cirkuszol, én meg szegyenkezem a szomszédoktól. Nehezen költözött el, nem éreztem mar biztonsagban magam a saját házamban.

Most ismerkedem es rájöttem, hogy félek attól, hogy ha találkozom pasival felhívjam magamhoz, mert azt vettem észre, hogy elég pofátlanok, nem mennek el 1-2 óra alatt, elnyúlik a kanapén, nem adja meg az isten hogy elmenjen.

Paraszt meg nem akarok lenni, újabb ellenséget nem akarok szerezni!

Most megismertem egy ferfit, aki mar azon spekulál, hogy költözzünk össze, marmint en hozzá es a hideg futkos a hátamon.

Minap az ajtómnál volt es nem engedtem be. Aztan hívott telefonon es mondtam hogy pihenni szeretnék. Erre megsértődött jogosan.

Szeretnék valakivel együtt élni.

De nem szeretnék valakivel együttélni. Hagyjon mindenki békém!

Attól félek, hogy az illető rámköltözik! Egyre több időt lesz itt es vegul ide szokik! En meg hatart szabok es megutál. Van saját szép háza, de mégis érzem hogy rámköltözne!

Nehéz ez így!

Jogosan hiszem, es felek attól, hogy rámköltözne? Es mivel külföldön lakom, bevandorló vagyok, midenki őt pártolná, mert ő idevalósi férfi! Azt mondanák a bevándorló nő hülyítette!

Én bérlakásban lakom 12 éve! Attól is tartok, hogy ha megtetszik neki a lakásom a lakascég átíratja a nevére a kontraktot! Vagy felmondja a nevemben!

Így inkabb megszakítottam vele a kapcsolatot!

Nagyon féltem a szabadságom!