Szerintetek hány évesen tegyen le egy férfi végleg arról hogy valaha komoly kapcsolata amiből házasság és család is lesz?

De őszintén ha valaki úgy nő fel, úgy lesz felnőtt, hogy semmi köze nem volt nőhöz, az mégis mire számítson későbbi élete folyamán? A legtöbbeknek tini korban emgtörténik az első szerelem, jó esetben az első barátnő és szexuális élmények: csók, petting, szex stb.

Vannak a később érők akik mondjuk a 20-as éveik elején vetik csak bele magukat ebbe, de akinek legkésőbb a 20-as évei eljéig nem sikerül konkrétan SEMMILYEN viszonyt kialakítani nőkkel, az mégis minek áltassa magát?

Mitől lenne más 30, 40 vagy akár 50 évesen? Miért tudna PONT akkor megházasodni, amikor már szarul néz ki (vagy legalábbis szarabbul mint fiatalon), fizikálisan sem olyan az ember ahogy öregszik, a szexuális vágy sem ugyanolyan és még sok dolog biztosan rosszabb: pl. a mentális állapot. Aki egész életében nélkülözi ezt a dolgot, a szexualitás, állandóan csak visszautasítást kap, folyton csak csalódás éri e téren, az sérülni fog, és ezt kár tagadni.

Szóval adott egy mentális tropa, sérült, torzul személyiségű férfi, aki egész életében mellőzött volt a nők által, vélhetően szűz, vélhetően még csak közesem volt fizikailag nőhöz, évek óta nem is próbálkozott, évek óta, de inkább egész életében láthatatlan és érdektelen volt, akkor majd 40 évesen mitől változna mindez? Az élet alapvetően egy lefelé tartó spirál az ilyen embereknek sajnos. És 90%-ban ez nem rajtuk múlik.

Incike, tök mindegy, hogy 25 vagy 32 éves nő illik hozzád, mert nem tudsz katalógusból rendelni.

Olyan mértékben lenézed a nőket, annyira torz a világképed, hogy néhány beszélgetés után mindenki parkolópályára fog tenni.

Kiírhatod minden nap a kérdéseidet.

Már kívülről fújom a fulladásig ismételt frázisaidat.

Tegyél fel egy kávét lefőni.