Normális az hogy ha egy férfi nem mer megszólítani egy nőt sem, mert szorong?

Nem normális. Mitől kéne szoronganod?

Persze attól függ kit, milyen helyzetben. Random utcán én sem megyek oda, mert még azt hiszik idióta vagyok :'D

Normális!

Nem azt mondom, hogy célra vezető, de logikus és érthető, hogy így érzel.

Viszont azt látnod kell, hogy pont annyira "normális" ez mintha azt mondaná Neked valaki, hogy ő nem lép ki a házból, mert mi van ha a fejére esik egy tégla amíg sétál a városban. Mi van ha elüti egy autó, ahogy a járdán sétál? stb.

Fél, hogy baja esik, ezért inkább ki sem lép a házából. Aztán egy időután már nem nyitja meg a víz csapot, mert mi van, ha nem tudja majd elzárni aztán folyik a víz és elárasztja a lakást?! stb.

Szóval a félelmek normális dolgok, de szükség van bátorságra, hogy az ember normálisan élhessen. Merjen kimenni az utcára, merje mindennap meggyújtani a gázlángot és vizet ereszteni, hogy főzhessen.

Nem szoronghatunk egyfolytában. Bajok történnek, de megjavítjuk, meggyógyulunk, feldolgozzuk, tovább lépünk.

Viszont Te annyira félsz attól, hogy egy idegen ember nem akar majd veled lenni első pillanatban, hogy meg sem próbálod.

Jelenleg én is nagyon félek ismerkedni.

Nem rég szakítottam és csak azért néha oda megyek az utcán egy lányhoz megdicsérni és beszélgetni vele, hogy 3-ból egyszer egy kedves mosolyt kapjak vissza és abból erőt és bátorságot merítsek a következő 5 alkalomhoz. Sokszor nagyon félek, hogy jaj el fog küldeni a sunyiba és nem kell a flegma lenéző tekintet, de tudatosítani kell, hogy az NEM NEKEM, hanem a helyzetnek szól. Az adott benne lévő érzelmek jönnek csak ki, és nem konkrétan én rám reagál. az csak kb 10% amennyit én befolyásolok. A maradék 90% azaz ő mai napja, érzelmei, múltja stb. Amikről semmit sem tudok.

Írjál privátot ha szeretnél erről beszélgetni, igyekszem segíteni, hogy ezeket a szorongásokat úgy tudd tudatosítani, ahogy kellene és ne vedd magadra és omolj össze egy elutasítás miatt.

27F