Hogy lehet legyőzni a kirekesztettség érzését az szerelem piacon?

Nekem igazából nem megy olyan rosszul az ismerkedés, beszélgetés a lányokkal. Legtöbbször tudok közös témát találni és általában figyelek arra, hogy inkább kérdezzem és arra reagáljak, ne én fárasszam olyan sztorikkal, amik esetleg nem érdeklik. Azt elismerem, hogy akkor tudok jól beszélgetni, ha kettesben vagyunk vagy csak 3-4 fő társaságában, nagyobb körben nem vagyok olyan nagyszájú, tudom, hogy azokat a férfiakat tartják dominánsnak, akik inkább ilyenek, de nekem ez valahogy nem annyira megy. Mindig arra gondolok, hogy a körben lévők jelentős részét úgysem érdeklik a sztorijaim és inkább azzal tudok mélyebben beszélgetni, akivel egymásra tudunk hangolódni.

Az önismeretem alapján is rájöttem, hogy azoknál a lányoknál van esélyem, akik intelligensek és szeretik a mélyebb beszélgetéseket, vagy értékelik azokat a dolgokat, amikről én tudok beszélni. Az ilyen kétértelmű csipkelődések nem annyira mennek, vagyis amíg nem ismerem a másikat, tiszteletlennek tartanék ilyen megjegyzéseket tenni, de megint vannak, akik ezzel aratnak. Szóval vannak esetek, amikor úgy érzem jól haladok és a lánynak is tetszem, de valahol mégis azt érzem nem tudok szerelmes lenni, nem tudok olyan mély érzelmi töltetet adni, amire vágynának, túl racionálisan nézem a dolgokat is, hogy a kulturális, szociális, morális háttér találjon. Nehéz megfogalmazni, de mintha úgy érezném nem vagyok abban a pool-ban (bocsánat az angol kifejezésért), ahonnan az emberek társat választanak maguknak.