Ha lassan 26 évesen sem volt kapcsolatom nőkkel akkor elmondhatom magamról, hogy visszataszító a külsőm?

Ebben az esetben teljes mértékben a külső megjelenés lehet a probléma vagy esetleg a belső tulajdonságok is közre játszhatnak abban, hogy idáig jutottam?

Emberek közé úgy igazán szólva nem szoktam járni (maximum a munkahelyemen vagyok emberek között), nőkkel igazán beszélgetni sohasem mertem és a közelükben kissé nyomasztóan éreztem magamat mert úgy éreztem, hogy undorodnak tőlem, a külvilág felé magamból szinte semmit sem mutatok (ha a közösségi oldalakon valaki megpróbált megkeresni sohasem talált meg mert se fénykép, sem pedig semmi adat nem található meg, a felsőoktatásban eltöltött bő 5 év alatt a nevemet sem tudta szinte senki sem), ha a nők próbáltak vele m beszélgetni vagy rám mosolyogtak inkább elfordultam annyira kellemetlenül éreztem magamat.

Szerintetek ezek tudatában a külsőmnek köszönhetem azt, hogy itt tartok vagy döntő többségében az elszigetelt életmódom is közrejátszik ebben az esetben?