Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ha lassan 26 évesen sem volt kapcsolatom nőkkel akkor elmondhatom magamról, hogy visszataszító a külsőm?
Ebben az esetben teljes mértékben a külső megjelenés lehet a probléma vagy esetleg a belső tulajdonságok is közre játszhatnak abban, hogy idáig jutottam?
Emberek közé úgy igazán szólva nem szoktam járni (maximum a munkahelyemen vagyok emberek között), nőkkel igazán beszélgetni sohasem mertem és a közelükben kissé nyomasztóan éreztem magamat mert úgy éreztem, hogy undorodnak tőlem, a külvilág felé magamból szinte semmit sem mutatok (ha a közösségi oldalakon valaki megpróbált megkeresni sohasem talált meg mert se fénykép, sem pedig semmi adat nem található meg, a felsőoktatásban eltöltött bő 5 év alatt a nevemet sem tudta szinte senki sem), ha a nők próbáltak vele m beszélgetni vagy rám mosolyogtak inkább elfordultam annyira kellemetlenül éreztem magamat.
Szerintetek ezek tudatában a külsőmnek köszönhetem azt, hogy itt tartok vagy döntő többségében az elszigetelt életmódom is közrejátszik ebben az esetben?
válasza:
válasza: válasza:1-es: attól még lehet ronda, vannak alapból kedves, normális nők, akik nem minden esetben a külső alapján ítélnek. Szóval nyilván nem találják vonzónak a kérdezőt, de ettől még emberi lénynek tartják, nem fognak undorral fordulni felé, csak mert nem a legjobb a külseje.
Én ugyanígy vagyok mint a kérdező, sose volt profilképem, soha nem közeledtem igazán egyetlen nőhöz sem, viszont én régebben néztem ki annyira jól, hogy "felszedjen" egy csaj. Ő volt az első és vélhetően utolsó barátnőm, vele vesztettem el minden téren a szüzességem (első csók, első szex). Azért hagyott el mert a külsőm rohamosan romlani kezdett és mert talált egy szerinte jobb pasit nálam, aki ráadásul össze is jött vele.
Nekem előbb volt "elszigetelt" életmódom, mint szar külsőm, szóval ez ilyen tipikus "tyúk vagy a tojás esete" helyzet.
Alapból aki introvertált és későn érő típus az óriási hátrányból indul, még ha jól is néz ki. Csak sajnos az idő nem végtelen, mint ahogy az 18 évesen gondoltam, hogy "ááá ráérek még" meg "majd úgyis lesz valahogy".
Hát nem lesz. Ahhoz hogy ez előfordulhasson manapság EXTRÉM jól kellene kinézni, de nyilván ez nagyon ritka. Kőkemény küzdeem, és próbálgatás, falnak rohanás, lepattanás, megaláztatás és vastag arcbőr növesztéséről szól manapság a "társ"keresés. Valójában alkalmi kielégülés szimulátor csak, jó esetben pár hónapig, talán 1 évig tart, még egy "komolynak" nevezett kapcsolat is.
A külső az elsődleges, manapság meg egyre inkább. Nézz tükörbe, hasonlítsd össze magad a korosztályodban divatos, menő srácokkal, ha nem vagy olyan mint ők, akkor alapvetően rondának leszel titulálva és nem fog tőled senki semmit akarni.
válasza:"Szerintetek ezek tudatában a külsőmnek köszönhetem azt, hogy itt tartok vagy döntő többségében az elszigetelt életmódom is közrejátszik ebben az esetben?"
Pár sorral feljebb meg ezt írod, kérdező:
"ha a nők próbáltak vele m beszélgetni vagy rám mosolyogtak inkább elfordultam annyira kellemetlenül éreztem magamat."
Úgyhogy szíveskedjél másutt kamuzni / trollkodni.
Egyébként meg elmész te a ...
válasza:Szia! Számít a külső de nem annyit amennyit te belegondolsz. Ha normális lányt akarsz és nincsenek nagy elvárasaid
tudsz találni csak mondjuk ezt jobb ha nem a gondolataidban keresed. Menj el szórakozni de ne ezzel az okkal, csak érezd jól magad, ha pedig úgy érzed tetszik valaki menj oda és beszélj vele ha elküld az sem baj de nagyjából érezhető ki akar veled kontaktba lépni.
válasza: válasza:Évekkel ezelőtt volt egy nő akivel próbáltam ismerkedni és talán szimpatikus voltam számára de elrontottam. Annyira nem tarottam magamat méltónak hozzá, hogy többet hozzá sem mertem szólni. Pedig ugyanazzal a tömegközlekedéssel utaztunk reggelente és volt olyan, hogy szó nélkül leült hozzám és a lábát az én lábamhoz nyomta és folyamatosan engem nézett, én pedig annyira zavarban volta, hogy meg sem mertem szólalni és mikor felállt csak rám nézett és sóhajtott egyet ( ez még az előtt történt, hogy odamentem volna hozzá).
A rondaságra visszatérve a szemembe soha nem mondta senki sem, hogy valóbab az vagyok-e. Lehetséges, hogy az a baj, hogy nem járok emberek közé és a létezésemről sem tudnak. És természetesen önbizalmam sincsen.
Annyira nem tartottam magamat méltónak hozzá*
zavarban voltam*
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!