Mennyire könnyen ismerkedtek, ha párkapcsolatra vágytok?

*Mennyire nehezen...

A válaszom pedig az, hogy nagyon. Fura személyiség vagyok tele traumával .

Nincs hol. Nem tudok kikkel szórakozni se menni.

Igy marad az otthon - munkahely - rokonok köztük meg az út. Neha egy kavé de még a reggel kávézó munkásokkal se lehet ismerkedni mert zárkózottak, kollegák gáz(rengeteg a tagbaszakadt öreg ronda) es amiért az egyikkel nem jövök össze(nyomul nem tetszik) ezért lehord a többinek, igy mással meg ha összejönnék, az meg kibeszélne nekik, meg ilyen hierarchia van a pasik közt a cégnél. Pl van a karbantartóbol lett vezetőjük aki bűnronda öreg is, de mivel zaklat igy a többi velem szóba se mer állni sem munkahelyféltés is van stb.

Hosszu. Szoval a munkahely is kilőve.

Utcán meg aki leszólított es ugy megörültem hogy végre hozzámszól egy férfi! De nekik meg csak annyi hogy pár jó szót mondanak random, aztán mennek tovább.

Utcán ez nekem már kegyetlen is, hogy pl volt aki kocsiból mosolygott rám és bólogatptt hogy "ez igen" tetszettem neki, aztán zöldet kapott és ennyi.

Más a reggeli kávénál add a poharad kidobom. Megköszöntem. Aztán erre otthagy..

Más előre enged a boltban, ill beengedett mikor jött ki, a tekintete felpezsdült teljesen (látszik rajta hogy tetszem), megköszönöm és ennyi ment tovább.

Más amikor boltban segitett vki levenni vmit a polcról, én attol is úgy elájultam, köszöntem, erre ő: szívesen, aztán ez is otthagy.

Egyetlen egy pasival(boltban találkoztunk előttem vevő kiment)es vele sikerult találkoznom csak mert a boltnál kint nem ment el, hanem a bolt előtt maradt, es mikor kimentem ott állt, én is megálltam mellette, aztán erre nekem hátat fordított es inkább a telefonban volt benne.

Soha nem lesz barátom:(