Miért nem esik sose szó az incelek üvegplafonjáról, a csajozási üvegplafonról?

40#

Te már csak tudod feminácikám

Én is azért járok hogy röhögjek, bár azt mindkét oldalon lehet bőven

“ Arra mondom hogy jó csaj, akit annak ítélek meg. Ez az én privát véleményem. Ha rám nem mondja a kutya sem hogy jó pasi vagyok, az meg az ő privát véleményük. De miért kellene olyat mondaniuk, ami nem igaz? És ezzel miért kellene bárkinek is foglalkoznia?”

Az, ha azt mondják, hogy jó pasi vagy az csak genetika megállapítás, mintha azt mondanák, hogy a Nap süt, az ég kék. Hogy attól, hogy az ég kék miért gondolják jobban kéne érezd magad, nem érthetem és sosem fogom. Ehhez kell egyfajta náci beállítottság, hogy valaki csak azért érezze jobban magát mert genetikai lottóban többet nyert. Nem saját érdem.

“ Azt, hogy hiányzik a párkapcsolat, a szex, az, hogy valaki vágyjon rád, azt értem. De a magány azt feltételezi, hogy a teljes szociális hálód hiányzik. Ezt meg a külsődre fogni igen beteges, bár tudom, hogy rendre megteszitek.”

De mi beteges ebben jóember? Nem jártál még társaságba? Nem láttad, hogy a csúnya srácon/ lányom mindig összesúgnak, összenevtnek, ízléstelen vicceket sütnek el róluk, sőt pletyóznak mindenfélét, hogy szűz, gyerekgyilkos, szociopata, anyja pincéjében lakik stb úgy, hogy semmit nem tudnak róla? Ez szinten minden közösségben (suli/egyetem/munkahely) így van. Mindenhol ezt láttam és a saját bőrömön is tapsztaltam. Ha furának, szokatlannak találnak külsőre akkor te leszel a fura srác/ lány. És ebből a skatulyából sosem fogsz kikecmeregni mivel bármit teszel azt a fura srác/lány tette és annak szemüvegén át értelmezik. Érted? Nem mindegy ki fingik. A chad/ modell csaj vagy az osztály lúzere. Egyik muris vicces a másik ciki, undorító. Csodálkozom ha ilyen sűrűn szocializálódsz az ilyen íratlan szabályokat hogy nem fedezted még fel???

“ Ha valaki örök különc, az azért van, mert ő csesz el valamit. Egy-egy helyen lehet balszerencse, vagy undok társaság, de ha valaki örök kirekesztett, az okkal van.

A tanácsom továbbra is az lenne, hogy, egyrészt találja ki az illető, mit baltáz el rendre, másrészt keressen olyan helyet, ahol megtalálja a hangot a többiekkel.”

Ez az igazi szűklátókörűség ékes példája, amikor csak azt látjuk meg amit akarunk. Elég ha az ember rajta van például az autizmus spektrumon akkor olyan apróságok miatt fogják kiközösíteni és utálni mint a nem elegendő szemkontaktus ( a normiek erre nagyon érzékenyek), nem elegendő mimika és testbeszéd ( erre is nagyon érzékenyek) vagy monoton hangvétel. Ha ez párosul egy furább és szokatlanabb külsővel bizony a legtöbb ember ki fog közösíteni ugyanis a legtöbb ember csak azzal érzi magát kényelmesen ami társadalmilag elfogadott, normális azaz NORMIE! Ha nem ütöd meg a normie szintet akkor szerintük mindenféle abúzust megérdemelsz korlátlan mennyiségben. Persze ezt így nem fogják beismerni neked a szemedben, de ennek ellenére mindent megtesznek, hogy éreztessék mennyire megvetnek és kivetnek.

46

Azért annál az egy szónál csak több átjött…

47, ha valaki auti, akkor meg is van a válasz. Csúnya dolog, de tény, hogy ha valamit/valakit az ember nem ismer, nem ért, attól tart. Az ismerkedés, barátság alapja a kommunikáció. Olyannal érdemben kommunikálni, aki nem, vagy nem megfelelően használja a testbeszédet, hangsúlyokat, mimikát nagyon nehéz.

Természetes reakció még az állatvilágban is, hogy a sérült, furán viselkedő egyedet kiteszik, rosszabb esetben megölik. Szomorú, de tény. Ha valaki be akar illeszkedni, alkalmazkodni kell. Mindenkinek, csak, van akinek ösztönösen jön, van akinek dolgozni kell rajta.

Erre való a maszkolás. Pont tudom súlyosan szorongóként, auti és adhd jellemzőkkel, hogy milyen különcnek lenni. Nőként annyival egyszerűbb, hogy ügyesebbek vagyunk a maszkolásban. Én gimi eleje óta tudatosan tanulom a kommunikációt, mind verbális, mind non verbális szinten.

Saját helyzetemtől függetlenül, vagy épp a saját tapasztalataim miatt tartom amit írtam. Rá kell jönni miért taszítanak ki ( szemkontaktus, stb., amiket írtál) és javítani rajta ha tudsz és/vagy keresni társaságot, ahol jól érzed magad és elfogadnak. Én mindkettőt megtettem. A "normiek" között normálist játszok, a barátaimmal önmagam vagyok. Így, mindenhol befogadnak, elfogadnak. Megtanultam, új helyzetben kitapasztalom mennyit bírnak el az emberek abból, ami vagyok, aztán pont annyit mutatok meg. Így megtaláltam a kellő egyensúlyt.

Vagy, ragaszkodsz ahhoz, hogy te úgy vagy tökéletes, ahogy vagy és kirekesztődsz. Esetleg megsértődsz, ahogy itt többek, mert többlet energiát követel a dolog és megint maradsz ahol, ahogy vagy.

Ha nem teszel semmit, pont semmi nem lesz.

48

Mert vannak morális elveim.

Nem fogok a normieknak megfelelni akarni. Nem ér annyit az egész.

Csak annyit akarok, hogy ne kezeljenek egy darab szharként amiért más vagyok.

És nem, nem az állatvilágban vagyunk tehát a hasonlatoddal nem tudok mit kezdeni.

Gondoltam, hogy az önérzet a kérdés. Ha nem ér annyit, akkor emelkedj felül az egészen, foglald el az erkölcsi piedesztált és ennyi. Nekem megérte, nem azért mert a "normiknak" akarok, vagy akartam megfelelni, hanem, egy egészéges életet akartam, barátokkal, párral, jó munkahellyel, ahol befogadnak és jól érzem magam. A saját életminőségem és boldogságom miatt tanultam meg beilleszkedni.

Nem kötelező, de panaszkodni se az.

A világ nem fog változni, ha te se, akkor ez padhelyzet. Csak nem kell úgy előadni, mintha valami érthetetlen vagy megoldhatatlan dolog lenne, esetleg direkt összeesküvés az atipikusak ellen. Mert ez van előadva jellemzően.

Mint írtam, a megoldás, hogy változtatsz a viselkedéseden és/vagy keresel megfelelő közeget magadnak. Ezzel lehet a helyzetet megoldani.