Mennyire jellemző a nőkre hogy elvárják hogy a férfi a tenyerén hordozza őket?

van egy kimondatlan minimum elvárás mindenkinél de ez mindenkinél más.

én személy szerint azt nem szeretem ha komornyiknak használnak.

#4: "én személy szerint azt nem szeretem ha komornyiknak használnak."

Én ezt teljesen jogosnak gondolom, de akkor miért nem tisztázod le magadban, hogy te mit vársz egy kapcsolattól, illetve mit akarsz adni cserébe, hogy aztán amikor IRL "egyeztetsz" egy jelölttel, legyen mihez viszonyítanod?

Én például pont annyit várok el egy férfitól, amennyit én is adni tudok. Aki valakiben csak a p*nát látja, annak csak gratulálok...

Ahogy a 6-os írja, kölcsönösnek kellene lennie, semmit nem erőltetve.

"vigye el esetleg kocsival ide oda"

Hova? Ha megyünk valahova, logikus, hogy ugyanazzal a járművel megyünk, nem? Vagy ő kocsival én meg busszal, majd ott talizunk?

"ajándékokat vigyen neki"

Ahogy én is neki.

"esetleg hívja meg ide oda"

Ahogy én is őt.

Ne a neten élj, pubi.

Azért én kicsit árnyalnám az eddigi válaszokat. Mert persze, elméletben nagyon jól hangzik, hogy imádunk egymásnak örömet szerezni és minden szívességet hatalmas örömmel csinálunk, a valóságban azért a legtöbb szívesség/ajándék/stb. több-kevesebb erőfeszítéssel jár, és elég sok olyan helyzet van, ahol nem feltétlen fogod magad túl nagy örömmel belevetni akkor sem, ha összességében szereted a párodat és szeretsz neki örömet szerezni. (például fárasztó napod volt, eleve egy kemény életszakaszod van, vagy simán csak távol áll tőled az, amit a párod különösen díjazna, mondjuk ő nagyon örülne a desszertnek, te meg utálsz sütni)

Másrészt az emberi természet sajátossága, hogy nagyon könnyű belekényelmesedni a jóba, és ami eleinte még szívesség volt, azért egy idő után nemhogy viszonzást, de már egy köszönömöt sem kapsz, mert megszokottá, magától értetődővé válik a másik számára.