Más is érzi reménytelennek a helyzetét a fővárosban harmincas egyedülálló fiatalként? Annyi lehetőség van az ismerkedésre mégis olyan nehéz kapcsolódni, barátokat és pláne társat találni. Csak a magány van.

Én jelentkeztem fizetős séta-randira, elég kellemetlen volt. Sajnos semmi játékosság, barátságosság nem volt benne ami kellene ehhez.

Most kiránduláson töröm a fejem de az még neccesebb ha nem jó a társaság, mert tovább tart.

Sajnos nagyon sok "ügyefogyott" és/vagy beképzelt ember jön ilyenekre, nehéz kapcsolódni a szerény, visszahúzódóbb típusnak.

14-es: ki mit tapasztal. Én nyilván nem mondhatom biztosra hogy falun ez könnyebb, de mivel világ életemben városban éltem, bizton állíthatom hogy itt sem az.

A legnehezebb pont a "bőség zavara". Mondok egy példát! Vannak társkereső rendezvények, események minden, de ugye egy héten van ilyenből 20-30 vagy akár még ennél is több és akkor még nem is beszéltem a nem direkt-társkereső eseményekről. Magyarul nem 1 helyen van mindenki mint egy faluban ahol 1, max 2 program van egy hétvégén. Itt viszont mivel szétoszlik a tömeg, így nagyon nehéz jó helyen lenn jó időben és megtalálni azt akit keresünk.

Rengetegféle ember rengetegfele mozog de sosem találkoznak pedig egymásnak vannak úgymond rendelve, de hiába, lehet életükben nem találkoznak össze.

Sajnos 30 felett nagyon, de 35 felett már teljesen le lehet húzni a rolót ilyen téren. Kb. egy lottónyeremény ha valakinek sikerül ennyi idősen találnia valakit.

Sajnos a média sem segít ebben.

18-as én nem ezt látom. Nyilván férfiként sokkal nehezebb de a nőknek se könnyű 30 felett, ezt csak a média sulykolja. Vannak kifejezetten csinos egyedülálló nők ( nem reflektorfényben ) akik el-el merészkednek társkereső rendezvényekre és köztük jócskán van pár aki évek óta nem talál társat, fókusz lett a munka stb., és sajnos a választék is egyre kisebb számukra.

Ez egy óriási tévhit hogy a 30-45 közötti férfiak szingli férfiak között rengeteg potens, szuper pasi lenne. Azok rég foglaltak vagy soha nem akarnak megállapodni. Utóbbi típus sajnos továbbra is vonzó a nőknek akik néha nem látják a fáktól az erdőt.

Az igaz hogy a nőknek van egy kis része ( nem jelentős de létező ) akiknek valóban "jobb híján" marad a huszonéves, magas, fiatal, egyetemista, aki még nem sérült lelkileg, mosolygós, kedves, pozitív és nyilván jól teljesít ahol teljesíteni kell. Viszont ezek lepkeéletű viszonyok, sosem tartanak sokáig és a nő még lentebb van mint hinné.

Egy férfinál 35 után rolót le kell sajnos végleg húzni a klasszik párkapcsolat terén. A nőknél ez már 30 körül eljön.

Nyilván van ebben némi "játéktér" de nem sok.

40 után pedig aztán pláne vége mindennek, mindkét nemnél.

Szomorú látni ezt a generációt. Elveszett. Örökre.