Ha valaki 30,35,40,45 éves koráig nem kellett a nőknek, az borítékolható hogy már később se fog?

#1

#Napincelke.

Számos oka lehet, hogy valaki, miért nem tud kapcsolatot kialakítani. Persze ehhez két ember kell, de alapvetően van olyan amikor nem megy.

Véleményem szerint a szar/sérült belső az oka az esetek 98%-ban.

30 felett még van esély férfiként. Férfiként a határvonal a 35. Ha addig nem sikerült semmi akkor esélytelen.

Nőként rosszabb a helyzet. Ha 30 éves korára nincs stabil párkapcsolata akkor elkezd hirtelen nagyon gyorsan öregedni, ráncos lesz, macskás és feminista.

39F incel

Extrém félénkség, görcsösség, önbizalomhiány, rossz szociális képesség, pszichés/mentális betegségek. Akkor meg végképp nehéz a helyzet, ha ezekhez még előnytelen külső is társul.

1-es: Végtelen unalmas és nevetséges vagy. Gondolj csak random 10 ismerősödre, és könnyedén megcáfolhatod magad is!

Hát, nem kedvez az idő múlása, hogy megoldódjon a probléma, sőt… Egyre nagyobb lesz a lemaradás, leszakadás, a kudarc viszont több, ami még tovább rontja a meglévő, fentebb részletezett hiányosságokat. Arról nem szólva, hogy egy 40 éves férfitól már mást várnak a nők, mint egy 20 éves, még alakulóban lévő fiataltól.

#3

Ezt nekem szántad?

Sok minden oka lehet ennek.

Alapvetően soha nem érdekeltem a nőket, nem voltak vevők rám, nem közeledtek felém, nem köüldtek jeleket. Ha igen, átalában olyan nők tették akik viszont engem nem érdekeltek. A kereslet-kínálat nem találkozott. Félénk voltam, visszahúzódó, nem szerettem a nagy társasaágot, soha nem volt rám jellemző a bőbeszédűség, főleg nem társaságban. Négyszemközt el tudok beszélgetni nagyon is jól, csak a megfelelő ember kell hozzá, ez pedg ritka, főleg nők esetében.

Mostmár a sikertelenségemhez hozzájárul a szar külsőm is (kopaszodás, öreges kinézet). Illetve azt vettem észre, hogy a kényszeres magamutogatás, "ki a faßagyerek" mentalitás nagyon imponáló valamiért a csajoknak. Aki nem ilyen azt nehezen, vagy egyáltalán nem veszik észre.

Egyébként aki fiatalon nem kell a nőknek később sem fog. Az nagyon ritka, hogy valaki olyan szinten, kvázi gyökeresen megváltozik, hogy hirtelen érdeklődni fognak iránta. A személyiségünk alapvetően ahogy öregszünk egyre "kötöttebb", egyre nehezebben alkalmazkodunk új dolgokhoz, nem nagyon fog megváltozni a véleményünk, az alap beállítottságunk. A külsőnk is erősen romlik ahogy idősödünk, egyre kevésbé leszünk vonzóak, szóval ezek a dolgok tovább nehezítik a dolgot.

Illetve hozzáteszem még, hogy a fiatalkori párkeresés, ismerkedés a későbbiekben a kialakult élmények, benyomások miatt is fontos. Az tud csak ehhez pozitívan hozzáállni, aki fiatalon is kapott jó élményeket a dologgal kapcsolatban, akinek voltak sikerei. Akinek soha nem volt semmilyen sikeres, az egyre inkább csak negatívan tud gondolkodni a dologról és igen, ez tovább rontja az amúgy is minimális esélyeket.

Saját magamból kiindulva a legkevesebb jelentősége sincs a személyiségnek a párkapcsolatok kialakításában. Ha arra gondolok, hogy például munkahelyen szívesen beszélget és hülyéskedik velem mindenki egyetlen társadalmi réteg kivételével*, viszont társkeresőn -és természetesen élőben is- a szó legszorosabb értelmében semmi sikerem nem volt még 30 évesen, akkor egyértelmű, hogy senkinek nem számít, hogy jófej vagyok-e, le tudok-e írni két szót helyesen, vannak-e önálló gondolataim. Ronda vagyok? Shit happens, majd a következő életedben adj le legalább egy hármas találatos szelvényt a génlottón, addig meg tengesd végig az életedet szerelem és szex nélkül (értelemszerűen kussban, mert ha panaszkodsz, akkor még beléd is rúgnak, á la GYK-s válaszok).

*Ez az egyetlen réteg természetesen az egyedülálló nőké. Furcsa módon férfiak, foglalt nők és idős hölgyek hajlandók velem beszélgetni csak. Micsoda véletlen!...