Nem kapok esélyt lányoktól. Hogyan engedjem el?

Szóval van ez a szöveg hogy rá kell írni a lányra, gyakorolni kell, nem kell rosszkedvűnek lenni ha nem jön össze, meg ilyenek.. Na, olyankor mi a helyzet, hogyha még eddig sem jutok el?

Teljesen komoly a kérdés. 26/F, sose volt barátnőm. Tavaly regisztráltam társkeresőre (Boo), és mivel tudom hogy nem vagyok egy főnyeremény, így csak azokat húztam jobbra, akik nem kirakott seggel/mellel készült fotókkal voltak fent, valamint leginkább azokat akik a leírásukban nem az Instagram fiókjukat hirdették, hanem láttam rajtuk, hogy valóban társat keresnek.

Viszont itt volt az első buktató, mert a ezalatt a 9 hónap alatt 2 (kettő!) matchem volt, azokkal is néhány üzenetváltás után elhalt a beszélgetés. Szeretek bő mondatokban kommunikálni, és minden üzenetemben próbáltam érdeklődni, kicsit jobban megismerni a másikat, neki is teret hagyni reagálni, de ők csak néhány szóval válaszoltak, aztán gyakorlatilag nekem kellett valamerre vinni a beszélgetést, és kb fél órán belül eljutottunk oda hogy már nem is válaszolt. Ez kicsit demotivált engem, mert nem vagyok az a rámenős fajta aki a harmadik üzenetváltáskor már szexet akar, inkább amolyan lelkizős típus vagyok.

Mivel ez nem ment, így próbáltam üzenetet küldeni, hátha (lehet az appon ilyet is). Mindig próbáltam a képekről valamit kiemelni (volt aki a hobbijával kapcsolatos fotót tett föl, amit ráadásul én is űzök, volt aki mondjuk egy épület előtt volt lefotózva), próbáltam ezekkel kapcsolatban is rájuk írni, de válaszra sem méltattak, annyit se kaptam vissza hogy nem vagy szimpi bocsi. Pedig azt nagyobbra értékeltem volna mint ezt hogy nem is reagál. Ma is ez történt, ráírtam, és nemhogy nem válaszolt, hanem tiltotta a profilom, már nem is találtam később az üzenetküldések közt.

Itt döntöttem el, hogy én ezt elengedem, és letöröltem az egészet a fenébe. Úgy vagyok vele, hogy több mint fél év alatt ha semmi nem jött össze, akkor nem erőltetem. Minek? Azért hogy csak felbosszantsam magam, és egy folyamatos elérhetetlen képet tegyek magam elé, amit úgysem tudok megütni, és emiatt teljesen egyedül maradok?

Viszont akkor ugrott be, hogy jön a tavasz. Mindenki kint lesz az utcán, én pedig télen egy éppen ráérős pillanatomban eleresztettem a fantáziámat, és gondolatban bejártam valakivel az országot (rengeteg szép hely van itthon), és elképzeltem mindenféle közös programot (közös séta, sütögetések, autósmozi, ilyesmik) amiket megélnék valakivel, ha lenne. Szóval, idén is az fog zajlani, mint eddig az elmúlt években: hétköznap leköt a munka, hétvégén meg kiírok legalább egy kérdést ide, mert tele vagyok kérdőjelekkel folyamatosan, a nulla visszaigazolás miatt.

És a kérdés, hogyan engedjem el ezt az egészet végre? Nem tudom egyedül jól érezni magam. Eljárok errearra kocsival, autókázok unalmamban mert egyszerűen sokszor nincs jobb dolgom és a barátaim nem érnek rá (párjukkal vannak), csak már ez is kezd demotiválósba átmenni, hogy egyedül megyek mindenhova.