A múlt sérelmei miatt nehezen hiszem el, hogy valaki tud szeretni engem?

Régebben extrém introvertált és visszahúzódó voltam. Depresszió, szorongás, ilyesmik. Keves barátom volt, mégkevesebb örömteli élményem. Féltem nyitni.

Sokat változtam azóta, jó irányba. Nyitottam a világ felé, a szociális képességeim rengeteget fejlődtek, kijutottam a depresszióból. Habár csak 1 barátom van, de vele teljes a bizalom és régóta tart a barátság. Javítottam a gyengeségeimen.

De úgy érzem, hogy van egy lyuk az életemben. Nagyon kevés pozitív élményem és emlékem van a 23 év alatti énem kapcsán.

Ismerkedés, párkeresés során azt vettem észre, hogy remekül tudok kérdezni és általánosságban beszélni, elmondani a gondolataimat, de személyes élményt a téma kapcsán csak keveset. Persze mostanság jönnek ezek az élmények, de úgy érzem, hogy behozhatatlan lemaradásom van, ezért mindenki uncsinak fog gondolni egy idő után. Hiába volt már több kapcsolatom is.

Mit tegyek?