Szakítanom kellene, vagy inkább túllépni a múlt sérelmein?

Az alap probléma az, hogy két tök ellentétes személyiség erőszakolódott össze a szerelem miatt. De mint látjuk a szerelem nem elég. Gyűllik a tüske és eljön a pont amikor már nem lehet tovább a másik alá helyezni magunk.

Eleve nem szanadott volna összejönöttök. Ha nincs a szerelem akkor elmész mellette az utcán.

Lépj tovább.

Ennek vége, nem kéne erőltetned.

És ne őt okold a "a fiatalságod elvesztegetéséért".Te választottad nagyon fiatalon az ő társaságát és mentél bele egy olyan kapcsolatba, amiben ekkora különbségek voltak köztetek.Eső után köpönyeg már, de akkor kellett volna nem elvakultan a szerelemtől végiggondolnod, hogy egy 16 évvel idősebb embertől mit is várhatsz hosszabb távon.Ráadásként nem volt előtted titok az sem, hogy házasságot nem akar veled soha.Ő őszintén közölte ezt veled már az elején, ennek ellenére vele maradtál, ebben nem ő a hibás, hanem te!A rossz döntésednek most iszod a levét, ez mindig így van, semmi meglepő nincs benne.Tanulj ebből és legközelebb ne reménykedj feleslegesen ebben a "majd miattam változtat magán" c. önáltatásban.Nem fog.Felnőtt embert nem lehet megváltoztatni, akinek határozott elvei vannak dolgokról.

Eleve össze sem illettetek, kár volt erőltetni már előtte is.

A másik, hogy szerintem már nem szereted. Elmúlt, kiábrándultál. Azért is tudtad elhagyni. Aztán jött a könyörgésével, az megváltozással, újrakezdési lehetőséggel, és csak mert ennyi időt ennyit voltatok, úgy gondoltad, megérdemel egy esélyt. De már hiába. Már nincs szerelem. Ezért nem tesz boldoggá a próbálkozása, azért nem tudsz hozzáállni, meg hinni a kapcsolatban, mert legbelül már nem is akarod.

És ne rá haragudj, hogy korábban nem jött össze nektek, neked us nagy részed volt benne, mert akkor is erőltetted azt, amit nem kellett volna.

Zárd le végleg ezt a kapcsolatot, és lépj tovább.

Én azt nem értem, ezt hogy bírtad te erőltetni 6 évig?

Itt részben magadra kéne haragudnod és nem rá, hogy ilyen szituációba beleraktad magad. Tudod, ha valakivel nem passzolsz és csakazért is erőlteted, akkor ne a másikat hibáztasd azért, mert ő ilyen, hanem elgondolkodnék a helyedbe azon, hog én mégis mi a fenének erőszakolom saját magam bele a boldogtalanságba? Az ember mindig SAJÁT MAGÁT tudja csak változtatni, a másikat nem.

Olyan ez, mint amikor a puzzle-darabkát akarod olyan részébe a kirakósnak belegyömöszölni, ahova nem való, azt csodálkozik az ember, hogy idővel meggyűrődik, lekopik a széle és viharvert lesz, nem fog emlékeztetni az eredeti darabkára...

A párod is most erőlködik néhány hétig-hónapig egy olyan szerepben, ami nem ő? Előbb-utóbb ki fog rajta ütni és ugyanaz lesz a baj, mert az aaptermészetét nem fogja tudni megerőszakolni. ha ilyen kardinális eltérések vannak, minek erőltetni?!

Ne rá haragudj, hanem tanulj a dologból és lépj tovább.

29n

És ez még csak hat év, én pont a dupláját, tizenkét évet vesztegettem el a volt vőlegényemre!

Ha már ilyen érzések vannak benned, azonnal lépned kell, mert ez sem neked, sem neki nem jó, mindkettőtök évei csak telnek a semmiért. Egészen biztos, hogy ő is érzi rajtad a változást!

Nos, kezdodik ott, neki kene kaparni a joval fiatalabb nonel.

Otthagynam a venembert.