Akiknek nincs senkije, hogy bírjátok ki a magányt?

27 éves vagyok és úgy érzem, soha nem fogom megtalalni az igazit. Tavaly ert veget a problemakkal teli, hat eves kapcsolatom, azota van, hogy jol megvagyok egyedul, meg van, amikor olyan maganyos vagyok, hogy megszakad a szivem. Azota par alkalommal randiztam egy sraccal, de par het utan szo nelkul eltunt, majd megismertem egy masikat, rola meg kiderult, hogy szemelyisegzavaros, mentalis beteg es vele azert nem mukodott.

Olyan mintha mindenki ellenne a sajat kis vilagaban egyedul, mintha senkinek nem lenne szuksege masra, egy tarsra.

Ha nekem meselne a baratom ugyanezt, persze azt mondanam neki, hogy probaljon ne ragorcsolni a parkeresesre, mert akkor annal inkabb nem fog menni, de sajat magam eseteben nem megy 😢 a gondolataim jelentos reszet az teszi ki, hogy nincs senkim es soha nem is lesz es nem tudom mar, mit csinaljak