Hogyan lehet kiirtani azt az érzést hogy az ember barátnőt szeretne?

Hogyan? Normálisan. Észreveszed végre, hogy értékes vagy bárhogyan is nézel ki. Nem igaz, hogy nincs tehetséged vlaamiben, nem értesz semmihez, ügyetlen vagy. Szépen rajzolsz? Akkor rajzolj. Jól mennek a nyelvek? Akkor tanulj meg idegen nyelvet. Jó a meditáció is amúgy. Minden olyasmi ami békét, nyugodságot, örömet okoz. Az se igaz, hogy nincs rajtad valami vonzó. Lehet a kezeid szépek, lehet a szemeid. Lelked, szíved van csak elvesztél valahol az úton. Vissza kell találni önmagadhoz. Nagyon jó tényleg a testmozgás, a hasznos tevékenységek, az, hogy kimozdulsz emberek közé.

Mindenki bebolondulna - én is - otthon. A testednek kell pl. a D vitamin. Nemcsak lelkileg, de fizikailag is tönkreteszed magad. Miért nem félted az életed? Más halálos beteg sajnos, vagy éhezik, óriási rossz körülmények között él, élt és mégis talpra állt.

Te neked nem motiváció, hogy más elindul a helyes úton te meg toporogsz, vagy az, hogy tényleg saját magadnak okozol minden rosszat? Hogyan lehet így élni? Oké, értem depressziós vagy. De más is az és mégis azon van, hogy ne legyen az (annyira). Te miért nem?

Kérdező hasonló cipőben járok, mint te bár van pár különbség. Én nem vagyok kövér és soha nem is leszek, és alacsonynak sem mondanám magam.

Nekem vannak barátaim, régebben nagyon sok online ismerős, haver volt, de már elég régen kiléptem ebből a világból, kvázi teljesen önszántamból. Nem bántam meg.

Haverokkal a közös program egyébként a piálásban merül ki, néha fesztiválozás, esetleg közös utazás valahova (bár ez ritka).

Motivációt nem fog semmi adni, főleg nem külső hatás, talán csak az ha lenni miért küzdened. Magáért az ember valójban soha nem fog tudni igazán harcolni, mindig kell valami, de leginkább valaki akiért "harcba" lehet vonulni. Általában ez a valami a családja, a többi dolog annyira nem lényeges.

Életkedvem amúgy nekem sincs, nem érdeklene ha meghalnék, mondjuk inyírni magamt én sem tudnám.

A pszichológus és a sport sem segít hiába írják ezt sokan. A sajáát példádon láthatod. Én is bringázok mindig mindenhova, kvázi elég sokat mozgok, mégsem érzem ettől egy fikarcnyit sem jobban.

Az ember alap mentalitását nehéz megváltoztatni, ez nem ilyen triviáélis tényezőkön múlik.

Egyébként az alkohol és a drogok segíthetnek, ha ésszel csinálja az ember, bár mondjuk a pia belőlem az utóbbi időben csak rosszatt hozott ki. Régebben segített oldani a gátlásaim, így lett anno csajom is (életemben először és utoljára), és szinte az összes haverom, ismerősöm így került a képbe.

Engem a pénz se motivál, úgysem költök senkire, a minimálbérből bőven ki tudnék jönni havonta. Az ezen felüli összeget ígyis úgyis félrerakom, de értelmetlennek látom.

Utazás? Ez is olyan dolog, hogy oké, elmegy az ember valahova, de egyedül egyrészt rohadt szar, másrészt meg hosszú távon fárasztó és unalmas. Az ember tök mindegy hol van fizikailag, saját maga elől úgysem tud elmenkülni. Annyiból jó utazni, legalábbis ahogy én csinálom, hogy nem marad se időm, se nergiám a szoros program miatt azon agyalni, hogy milyen fos és céltalan az életem.

Talán ez egy jó módszer arra, hogy a lehető legtöbb időt a "fejeden kívül töltsd", hogy lefoglalod magad. Akár fizikai munkával, utazással vagy bármivel. A lényeg hogy tereld el a figyelmed és legyen mivel foglalkoznod. Lehetőleg ne egyedül, hanem akár egy-két iserőssel vagy haverral. Mi most egy haverommal azt csináljuk pár éve, hogy lakásokat, házakat újítunk fel és leginkább nem is a pénzért, hanem csak, hogy lefoglaljuk magunkat. Legalábbis én így fogom fel. Egy-egy hasonló projekt rengeteg időt és energiát emészt fel, ráadásul mindig újabb és újabb problémákat kell megoldani, szóval legalább ebben az időben kicsit kiszabadulok odabentről...

Lehet neked is valami hasonlót kellene csinálnod.