Lejjebb lehet adni a mércéből vagy nem? Ha lejjebb adsz boldog tudsz lenni abban a kapcsolatban és tudsz vonzódni a társadhoz vagy nem éri meg és inkább türelmesen kéne várni vele?

Lejjebb lehet adni, nem az egónak kéne dolgoznia, vagy az irreális elvárásoknak. Ez alatt nem azt értem pontosan hogyha valaki gazdag akkor álljon le koldussal, de hogyha diplomás akkor nem kéne reteknek tartania azt aki szakmabeli és fordítva. Az előítéletekkel is óvatosan kéne bánni ebből adódóan, mert pl. hiába nem működött a kapcsolat egy vallásossal nem biztos, hogy a másikkal ugyanúgy járna. Aki meg abból indul ki, hogy a "kémia" a legfontosabb az inkább maradjon tényleg egyedül. Hiába van "kémia" hogyha nem illenek össze! A kémia egyébként nyugodtan kialakulhat barátság, haverság mentén is szóval hogyha valaki valakit azért nem vesz figyelembe mert az első perctől kezdve nem bizsereg rá az valamilyen álomvilágban él és saját magától veszi el a lehetőséget. Ide tartoznak azok is akik példának okáért nem adnának esélyt tapasztalatlan alanyoknak, vagy elvált gyerekeseknek is. Abból indulnak ki, hogy úgyse lennének az első helyen, de az szimpla butaság főleg hogyha az a híres "kémia" működne és még össze is illenének csak az a fránya egó és félelem nem engedi őket a boldogságot (TALÁN) megtapasztalni. A tapasztalanokról általában az a sztereotípia, hogy úgyis megunnák őket, mert "kiélni" szeretnék magukat, vagy infantilisek, de az összesre rásózni ilyesmit miközben nem ismerik őket, se az adott illetőt szerintem butaság és ismét csak a félelemből fakad.

Legvégül aki nem mer lépni, vár a nagy szerelemre az egyedül marad mert elüldözi még azt is akivel passzolna, vagy azért mert fél, vagy azért mert megszokta egyedül és nem alkalmazkodna senkihez.

Személyes véleményem szerint ezek alapján igenis le lehet adni az igényekből!