Miért nehéz a párkeresés?

Mármint számomra vagy általánosságban?

Általánosságban azért nehéz, mert rengeteg ember már lusta erőt fektetni abba, hogy igazán meg akarja ismerni a másikat és alapból, ha fektetsz is energiát a másik fél megismerésébe, attól még lehet teljesen mások vagytok és nem fogtok kijönni egymással. A párkapcsolat odaadásról is szól.

Számomra pedig azért nehéz, mert BPD-m van és ebből kifolyólag számomra a kötődés nehéz. Ha egy pillanatra is elvesztem a tudatos logikus énem, mert ér valami rossz, már felborul bennem az egészséges kötődés. Régen rosszabb volt és sokat változtam, de tele vagyok traumákkal is, amik egyáltalán nem jó alapanyagok egy stabil párkapcsolathoz amit a másik könnyedén el tudna fogadni.

F

Szerintem azért, mert ez az életnek az egyik olyan fontos területe, ahol a befektett munka ÉS a szerencse egyaránt és csaknem egyformán számít.

Nem olyan, mint pl. egy egyetem, ahol minél többet tanulsz, annál kisebb szükséged van a szerencsére, hogy olyan tételt húzz, amivel átmész...

Hanem egy olyan fiktív vizsga, ahol a tételek kb. egyharmadára az van írva, hogy "nem nyert, megbuktál" és ugyanúgy csak 3 lehetőséged van próbálkozni.

Ha valaki semmit sem tanult, akkor meg fog bukni. Ha valaki tanult valamennyit (pl. a valós tételek felét tudja), akkor van esélye, hogy épp egy olyat húz a sok "nem nyert" és "nem tanultam meg" között, amit tud.

És van pár szerencsétlen, aki hiába tudja az összes valós tételt, mert rengeteget tanult, lehet, hogy mindig "nem nyert"-et húz.

Értelemszerűen, aki ilyen-olyan okból már 2x megbukott, akkor az a 3. alkalom előtt már full ideg lesz és vagy xarrá tanulja magát és bízik, vagy kiég és lesz ami lesz alapon megy be...

35F

- főleg a szexről szól

- az elején mindenki megjátssza magát, a valós énjük hónapok múlva derül ki

- az egyiknek fontos, hogy a párja hozzáillő legyen, a másiknak inkább csak kapcsolat kell, pár alap egyezzen, de mindegy, milyen

- nem tudnak kommunikálni

- nincs önismeretük, nem tudják, mit keresnek

#5-nek (a #3 vagyok):

Ez a papírforma kb. 25-28 éves korig... Aztán a baráti társaság szétszéled, a munka miatt nem lesz annyi szabadidőd és lehetőséged, a tágabb ismerősi körben sem lesznek egyedülálló nők.

Kb. 33 éves kortól pedig ezekre jön, hogy egyre szűkebb és kontraszelektáltabb lesz a felhozatal, mert sok nőnek valamiért csak +3 év fér bele...

Sokan azt hiszik itt a GYK-n, hogy aki 30 felett egyedülálló (akár férfi, akár nő) az biztosan selejt és azért egyedülálló, mert "nem kellett senkinek". Az tény, hogy a felhozatal többségét tényleg a valamilyen téren defektesek adják, de azért vannak néhányan, akiknek épp úgy jött ki a lépés, hogy akkor ért véget a kapcsolatuk...

Pl. Nekem 30 éves koromig azért egy éven belül mindig sikerült szép, értelmes lányt/nőt találni, akinek normális végzettsége van és céljai az életben. 32 évesen is sikerült 3 évre egy 7 évvel fiatalabb, gyönyörű jogászlánnyal összejönni. De utána 33-34 évesen, már csak olyanokkal voltak randik, ahol vagy nem klappoltunk, vagy valamilyen téren (akár külső, akár belső, akár végzettség) már komoly kompromisszum kellett volna. Most a 35 vége felé pedig már annak is örülök, ha egyáltalán van valaki, akit el tudok hívni, annyira sehol senki. 3-4 havonta van egy Tinder-randi, ahol kiderül, hogy élőben zsírbálna, illetve fél évente egy elvált (amúgy mindenben vállalható) nő, aki lepattint. És ennyi.

Az egész olyan 35 felett, mint egy olyan romkocsma, ahol van 50 hapsi (ebből 40 betonalkesz), és 5 nő (ebből 3 ocsmány, 2 pedig nem túl szép, mellé még lelkileg defektes). Néha betéved egy vállalható nő, de az 10 perc alatt rögtön le is lép... Ja, és ha lelépsz bármilyen másik helyre, akkor ugyanez fogad ott is...

És erre jönnek a "légy kommunikatív, keress pénzt, gyúrj, mozdulj ki stb. és akkor még lesz nehéz" tanácsok. Aki férfi sorstársat ismerek (és én is) csináljuk ezeket, minimális sikerrel. Egyéb helyekről ismerek még néhány hasonló korú szingli nőt, ők tudod mit csinálnak?

A mozgáson kívül semmit... Ha barinőkkel kimozdulnak, akkor nem ismerkednek, max. röhögnek az ismerkedni próbáló szerencsétleneken. Tinderre és társaikra csak 1-2 teszi fel magát, de akkor is csak egyéjszakásokat keresnek, a többinek pedig van egy "fix összejárós", aki jellemzően egy amúgy házas kolléga... És ők még a felső polcon vannak a felhozatalból.

"Miért nehéz a párkeresés?"

Mert a nők brutális módon válogatnak, senki sem elég jó nekik.