Így tényleg nincs esélyem párt találni?

35 éves vagyok, az életem úgy alakult, h nekem kell nagymamámat gondoznom, ami azzal jár, h velem él. Otthonba nem tudjuk anyagi okok miatt tenni, házhozjáró ápolót nem hajlandó elfogadni. Mivel kb. 10 évvel ezelőtt romlott le úgy az egészsége, h már gondozást igényel így akkor ez rám hárult, se családom se senkim nem volt, a családban ezt senki sem tudta volna kivitelezni így én vettem gondozásba.

De én is csak ember vagyok, vágyom a társra, viszont mamával a "nyakamon" rendre kaptam és kapom az elutasításokat. Sokukat megértem, hisz könnyebb egy önálló életet élő személlyel ismerkedni. Felettem viszont szaladnak az évek és még mindig nincs senkim. Nem akarok én senkit ideköltöztetni, nem kell senkinek az én nagymamámmal foglalkoznia. De rendre szegény miatt kapok kosarat.

Ez valóban ilyen áldatlan állapot? Lassan megöregszem és örökre magányos maradok.