Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Így tényleg nincs esélyem párt találni?
35 éves vagyok, az életem úgy alakult, h nekem kell nagymamámat gondoznom, ami azzal jár, h velem él. Otthonba nem tudjuk anyagi okok miatt tenni, házhozjáró ápolót nem hajlandó elfogadni. Mivel kb. 10 évvel ezelőtt romlott le úgy az egészsége, h már gondozást igényel így akkor ez rám hárult, se családom se senkim nem volt, a családban ezt senki sem tudta volna kivitelezni így én vettem gondozásba.
De én is csak ember vagyok, vágyom a társra, viszont mamával a "nyakamon" rendre kaptam és kapom az elutasításokat. Sokukat megértem, hisz könnyebb egy önálló életet élő személlyel ismerkedni. Felettem viszont szaladnak az évek és még mindig nincs senkim. Nem akarok én senkit ideköltöztetni, nem kell senkinek az én nagymamámmal foglalkoznia. De rendre szegény miatt kapok kosarat.
Ez valóban ilyen áldatlan állapot? Lassan megöregszem és örökre magányos maradok.
Nem.
Nekem ez inkább szimpatikus mint taszító...
Hol és mikor szeretnél párkapcsolatban élni?
Ha te otthon vagy mamával és senkit nem akarsz odaköltöztetni, akkor te se tudsz máshoz odaköltözni. És időd mikor lenne bárkire, hova mennél el vele?
Ne itt várj választ a kérdésre mert gec!re rosszindulatúak az emberek itt különösen. Vannak ilyen sorsok de a legtöbb embernek az érzelmi intelligenciája annyi mint a szarral dobáló majmoknak.
Talán később ha még rosszabb állapotban lesz és állandó felügyelet kell neki egészségügyi intézményben akkor lesz több lehetőséged. Kitartást!
Nagymamám képes ellátni magát, főzni, mosni magára, de az inzulinját nem tudja beállítani, nem tud bevásárolni, orvoshoz menni, felmosni, porszívózni stb. Ha úgy van napokra el tudok utazni, addig anyám felügyeli őt, de 0-24 nem lehet magára hagyni, rá kell nézni napi szinten.
Az én házamban él, én vettem magamhoz anno, az övét eladták a gyerekei. Aki azt írja ő ezt nem csinálná, nos nagymamám gyerekként 2x mentette meg az életemet. Egyszer a saját testével védett meg mikor egy kóbor kutya nekünk támadt hazafele az oviból, konkrétan letépte a fülét, mire odaért a segítség. Aztán 7 évesen alergiás reakciót kaptam egy csípéstől, ha ő nincs és nem rohan velem a karjában az orvoshoz meghalok, mert kezdett elzáródni a légutam. Ha ő nem lett volna nem élnèk. Nem volt kérdés, h segítek rajta bár nem hittem, h ez ezzel jár.
Szívtelen egy világ ez, h ilyen kommenteket írnak.
A többieknek köszönöm. Nem adom fel a dolgot, de jobb beletörődnöm a sorsomba.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!