Mikor kezdtek el kételkedni a nemi identitásodban amiatt, hogy nincs párod?

Ennyit írtam a kérdésre:

"Sosem azért kezdtem el kételkedni a szexuális irányultságomban, mert nem volt épp párom."

Hatalmas buzulás és feltűnősködés tényleg. :D

Azért, mert velem kötekednek gusztustalan stílusban, nem én fogom meghúzni magam. Szerintem szólásszabadság van, ráadásul az oldal szabályzatának megfelelve válaszolgattam kérdésekre.

Az, hogy az úriember gyerekpornót nézett (néz?) nem koholmány, hanem ő maga írta le tegnap.

Felvállalta.

Ahamm.

Szóval a "felnőtt párkapcsolatok" kategóriába ezek szerint csak heterok írhatnak, és csak olyanok, akiket nem traumatizált senki gyerekkorukban.

Értem, persze. :)

Ha az én válaszom buzulás volt, akkor maga a kérdés is.

Nekem anyám egyszer megkérdezte hogy azért nem viszek-e csajt haza mert barátom van-e valójában.

Azt mondtam neki hogy nem, hanem azért mert nem alakult úgy eddig.

Az igazság az hogy nem vagyok meleg. Csak szégyelltem azt a koszt és mocskot és büdöset, amiben faterom miatt éltünk. De ezt meg nem mondhattam a szemükbe. Szóval egy ideig azt hitték meleg vagyok csak szégyellem. Onnan veszem, hogy anyám nagyon sokszor szóba hozta és magyarázta hogy nincs azzal semmi baj, ők a családban mindenkit elfogadnak olyannak amilyen. Pedig nem voltam meleg. Csak kiszellőztethetetlen, ágyneműbe beleivódott fingszagba, kényszeres, igénytelen gyűjtögetők mellé 5 emberre 30 négyzetméterbe nem lehet lányt hazavinni. De nem volt szívem ezt mondani, mert próbálkoztak javulni, lelküket kitették, csak nem ment. Idővel elköltöztem. Lett is barátnőm.