A férfiak nagyobbik részét illetően, tényleg jobb ma már egy nőnek egyedül mint velük egy kapcsolatban?

Hát ilyen mentalitással tényleg kihalna az ország dolgosabb része. De sebaj, a már több száz éve beilleszkedni képtelen, és az újonnan ide szivárgó „telepesek” így is jó úton haladnak a populációs hézagok tömködésével.

Csak aztán nehogy kedvet kapjanak a másmilyen típusú hézagok tömködéséhez is. Úgy tudom, hogy feléjük, akció előtt nem mindig szokás megkérdezni, hogy „Szabad-e locsolni?”. Bár lehet, hogy bizonyos nőknek meg pont az ilyen fajta viselkedés imponál jobban.

Remélem, hogy a férfiak „nagyobbik részét illetően” a kérdező is az általam jellemzett típusokra gondolt… :D

10.

Azért olyan 6-8 évesen illik rájönni, hogy nincs olyan, hogy "örökre" meg "életünk végéig", csak a mesekönyv végén. A valóság ennél jóval szarabb. Minden tart egy ideig és közben úgyis tudod, hogy vége lesz és úgysem tehetsz ellene.

Ez tesz tönkre mindent. Az élet nem több, mint 1-1 gyors élvezet és közötte a sok értelmetlen időkitöltés meg várakozás.

De most nekem meg ugy járni valakivel nincs értelme (soha nem is volt), hogy na ez pár honapig bírta, azzal müködött 2 évig is, a 3.al elment 4 év is, aztan ugyanott vagyok ahol a partszakadt csak tizenévekkel később.

Mint vmi videojatek.

Ezzel elcsesztem 2 évet azzal 4 et stb es elment 30 -80 év.

13.

Na, ezt mondom, hogy pont ettől értelmetlen ez is. Nem jobban, mint bármi más, hanem csak pont annyira. Minden dolog csak időkitöltés a halál előtt. Nem véletlen mondják, hogy "múlatják az időt" az emberek.

#8

Nagyon rosszul látod a dolgot.

Ha egy kapcsolatod tönkre ment, annak oka volt. Szinte mindig mindkét fél tett hozzá valamennyit.

Ha nem illettetek össze, mégis az elején vonzódtatok egymáshoz, annak is oka volt.

A sikertelen kapcsolatból lehet (és kéne is ám!!!) tanulni. És önkritikusan kell nézni saját szerepedet is a kapcsolat megromlásában.

Magyarországon rettenetes alacsony a pszichológiai kulturáltság szintje. Sokan olyan alapvető tényekkel nincsenek tisztában, hogy gyerekkori élményeik, szüleikkel való kapcsolatuk (ősbizalom, kötődés kialakulása vagy ki nem alakulása) döntő hatással vannak évtizedek múlva a saját párkapcsolati próbálkozásaikra is. Hogy milyen minta volt neki az ellenkező nemű szülője. A szüleik párkapcsolati mintájáról már ne is beszéljek, mert az mindenki számára egyértelmű kell legyen, hogy az fontos minta.

Olyan "apróságokról" ne is beszéljünk, hogy párkapcsolatban a másik ember viselkedése sokszor a te viselkedésed visszatükröződése: ezt hoztad ki belőle. A jót vagy a rosszat sikerült kihozni a másikból?

Vagy az önbeteljesítő várakozások, hogy a jót vagy a rosszat várod a párodtól. Ha tudsz hozzá bizalommal és szeretettel fordulni, sokat teszel azért, hogy belőle is a jót hozd ki.

Vagy a szeretetnyelvek. Attól, hogy őneki más a szeretetnyelve, vagyis más módon mutatja ki a szeretetét, attól még nagyon is lehet, hogy szeret. És ha te ezt nem értékeled, hanem lefitymálod, mert te nem arra vágytál, akkor elveszed a kedvét attól, hogy máskor jót akarjon tenni neked.

Szóval egy szakítással végződött párkapcsolatból nagyon is lehet tanulni. Pont ez a baj, hogy sokan erre nem hajlandók, és csakis a másikban keresik a hibát. Aztán néhány próbálkozás után persze elegük lesz az egészből.

A gyakori kérdések Párkapcsolatok rovata tele van ilyen emberekkel...

"Olyan "apróságokról" ne is beszéljünk, hogy párkapcsolatban a másik ember viselkedése sokszor a te viselkedésed visszatükröződése: ezt hoztad ki belőle. A jót vagy a rosszat sikerült kihozni a másikból?"

Innen tudni, hogy fogalmad sincs, miről beszélsz.

Én ebben nem hiszek hogy keressem magamban.

Nem egy pasinál teljesitettem magamon felul is, annyira tudtam hozni a maxot is hogy saját magam is meglepodtem saját magamon. Valaki kedvéért karriert epitettem merthat nekj penzes no kell, más miatt kb kameleon lettem mert neki fő a váltpzatosság 3.nak megtudta mellettem hogy tud még szerelmes lenni (belém), volt akivel lesz.rom tablettával voltam zero megfelelés vagy elfogad vagy nem ol in all mindent egylapra, volt akinek megadtam hogy harcolhasson merthát az elérhetetlen kell, volt akivel filmszeru is volt minden maffia rendorseg totanic masnaposok meg minden ami kell az élet sava borsa, volt akivel árván egyutt épitettuk fel nullárol az életunket, stb

Én ugy érzem megtettem mindent es azt is megtettem hogy ne tegyek semmit ha az kell.

Nem keresek magamban már hibákat.

Én lettem az akin mindenki csodálkozik hogyhogy nincs barátja. Meguntam azt hogy kezdetben köd aztan bemutatások aztán osszekoltozes aztán minden a sinen aztan azt a másik boritja aztán vége.

Értelmet veszitett az egész.