Miért van az hogy én olyan nehezen találok egy értelmes normalis társat, és ha megvan, ugy érzem kincset találtam, de ez forditva soha nincs így?

Annyi tróger foglalt meg bunkó pasi van, vagy aki csak kihasználna szexre menne, kb ugy keresek néha társat mint tűt a szénakazalban.

Ebből az lesz hogy azt végre megtaláltam az ezerből az egyet végre mert minden megvan benne ami nekem kell.

A kapcsolatban is megbecsülöm nem pasizok mellette, merthát

úgysincs jobb, reménytelen pasizni is.

Fordítva viszont, engem nem becsülnek meg, én nem vagyok nekik tű a szénakazalbol, minden 2.csaj is nekik bejön tetszik, nekik inkább egy vagyok a sok másik lehegőségből.

A pasik ugy látják ez a csaj is jo nő az is amaz is ezt is elvinné egy körre meg azt is, én meg ugy hogy ehhez se tudnék hozzáérni se, ahhoz se, meg amahoz se, és végre egy, akihez igen, aki tetszik vonz jó a társasága is normális is stb.

Társkeren én örülök ha csak egy van akivel jót lehet beszélni valoban ismerkedik, tud helyesen írni.., nem csak mizuzik, meg nem csak nő mellé keres plusz ágyast, és ha van vki ako normális én azt nagyra értékelem, ők meg engem semmire.