Átlag pasival már nem jönnek össze a nők társkeresőn?

De, átlag alatti nő

Most utoljára leírom. A férfiak általánosságban náluk rosszabb kinézetű nővel tudnak összejönni társkeresőről, és ebből sokan azt szűrik le hogy a nőknek a külső számít, pedig épp hogy ellenkezőleg. Azért van így, mert a nők vonzalma alapvetően nem vizuális alapú, hanem érzés alapú. Kisugárzás, illat, határozottság, jó kommunikáció, stb. Ezek ugye online nincsenek jelen, ez pedig azt jelenti, hogy egy férfinek kizárólag a külsejével nehezebb megfognia egy nőt, mint egy nőnek egy férfit, mivel a férfiak vonzalma pedig alapvetően vizuális alapú.

Én nőként nem közösködnèk ne tőlem várjon el jobb lakást jobb autót.

Nem adnám el emiatt a sajatom pl.

Önállóság fontos.

Az attól függ, hogy kinek mi számít átlagosnak? Erről nyilván eltérő álláspontja lesz egy férfinek és egy nőnek. Bárki mondhatja magáról, hogy átlagos, de az senkit sem érdekel. Miért is? Hát azért, mert társkeresés szempontjából nem (csak) saját magának kell megfelelnie, hanem egy másik embernek (is).

Én mondhatom magamról, hogy átlagos vagyok (csak mert), de ha erről megkérdeznék egy olyan nőt, aki számomra átlagosnak minősül, az simán rávághatja, hogy ronda vagyok. Hasonlóképpen egy nő is mondhatja magáról, hogy átlagos, de ha megkérdez egy számára átlagos férfit, hogy ugyan mondja már el róla a véleményét, az csípőből rávághatja, hogy számára az őt kérdező nő egyáltalán nem minősül szépnek. És akkor még azt nem is vettük figyelembe, hogy pl. kinek milyen napja van, életének milyen időszakában van. Ugyebár ezek is befolyásolhatják az adott döntés meghozatalát társkeresős „válogatáskor”. Ez a tipikus ma még „Na legyen!”, de egy hónap múlva már „Hát ez is kuka.”.

Arról én is olvastam már cikket (sajnos publikációt nem találtam), amit fentebb említett valaki, hogy melyik nem kategorizál szigorúbban, az-az, hogy a férfiak, vagy a nők becsülik fölé-alá a másik nemet inkább. Társkeresés szempontjából, ezzel a megközelítéssel igazából nem tudom, hogy van-e konkrétan értelme foglalkozni (Ettől függetlenül érdekes témának találom én is.). Mármint statisztikai eshetőségek szintjén értem, hogy megy a sárdobálás, hogy de bezzeg a férfiak így, de bezzeg a nők úgy, és akkor ennek ezért nehezebb, annak meg azért. De ha józan paraszti ésszel belegondolunk, akkor nem tökmindegy?! Az ösztönállatokon kívül ki a fene az, aki az összes lehetőséget fel/magába akarja próbálni? Hol érdekeljen az engem, hogy 100 nekem tetsző nőből 99 azt mondja rám, hogy kuka, ha van legalább 1, akivel össze tudok jönni? Hasonlóképpen, ha egy nő 100 férfiből 90-et legszívesebben „kukába dobna”, az még bőven nem garantálja azt, hogy a maradék 10-nek tetszeni fog, és egyáltalán össze tudna velük jönni.

Ez a társkeresős hercehurca kicsit olyan, mint a szerencsejáték. Olyan is előfordul, hogy valaki egész életében csak veszít a lottón, de olyan is előfordulhat, hogy valaki életében 1x kitölt egy telitalálatos szelvényt. Igazságos? Nem! És mit tudsz ellene tenni? Semmit. Akkor? Ilyen az élet, fogadd el úgy, ahogy van, és hozd ki belőle a legtöbbet!