Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Érdemes elmenni prostituálthoz hogy elveszítsd a szüzességed, ha egész egyszerűen nem vagy alkalmas párkapcsolatra?
Már nagyon tele vagyok szexuális frusztrációval, ha meglátok az utcán, buszon egy számomra vonzó nőt, akkor az első dolog amint hazaérek az az hogy maszturbálok. Van hogy naponta háromszor is. Klinikai depresszióban szenvedek és súlyos önbizalomhiányom van. Jártam pszichológushoz két évet, de nem segített, nem tudtam előtte megnyílni, nem bíztam meg benne. Jelen esetben nem fér bele a költségvetésembe sajnos.
Próbálok ismerkedni, szocializálódni, de úgy veszem észre egyetlen nő sem "tekint rám férfiként", kb. a friendzone kategóriába esek mindenkinél. Nem látok a jeleket hogy szabadna-e romantikus jelleggel közelednem feléjük. Tudom, depressziós embert senki sem akar, de már évek óta szenvedek, egy fél tucat gyógyszert kipróbáltam, most is szedek, de nem segít. Az önbizalomhiány meg nem javul, hiába olvasok róla, érek el sikereket az életben, egész egyszerűen bármi történik nem érzem magam elég jónak, nem tudom magam elfogadni, nem tudok magamra büszke lenni.
Meg fog-e valaha sajnálni egy nő és fog-e tudni szeretni minden hibámmal együtt, vagy egy reménytelenül naiv kis féreg vagyok hogy ilyen egyáltalán megfordul a fejemben? Egy beteg állat lennék hogy vágyom a testi kapcsolatra, nem csak a lelkire, miközben tudom hogy nekem nem jár az ilyen, mert nem vagyok elég jó?
Tényleg az egyetlen megoldás a fizetős nő, csak hogy érezzem milyen amikor valaki hozzád ér? Mi van ha a tudat hogy egy nő csak azért enged magához közel, mert fizetsz neki csak még jobban le fogja rombolni a nem létező önbizalmam?
Mi a fenét kezdjek magammal?
22 éves vagyok.
válasza:😐😐🫤
Hát nem tudom. Én ismerek ilyen embereket a környezetemben, de nekik sem sikerült soha még összehozni egy kapcsolatot, és ugyanúgy depressziósak voltak, és azok is a mai napig, mert alaposan rányomja a bélyegét az életükre. Kevesen tudnak kikerülni ebből. De azért hajrá.
válasza:Prosti csak ront a helyzeten.
Változtass magadon, külsőleg. Tanulj tovább , keress több pénzt. Te tudod mi az ami miatt nem kellesz a nőknek. Ha semmit nem teszel akkor semmi nem is fog változni! És 35 évesen is itt fogsz tartani.
De mit számít a külső ha belül egy érzelmi roncs vagyok? Ha látják a negatív kisugárzásom, továbbra is is el fognak kerülni.
Arról meg ne is beszéljünk hogy lassan 4 éve próbálok lefogyni, de a sikertelenség miatt rám törnek a hülye falási rohamok és csak egyre kövérebb leszek... Semmi motivációm nincs rá, pedig gyűlőlöm magam amiatt hogy ilyenné váltam.
De tizenévesen, amikor normális súlyom volt, ugyanígy éreztem, a túlsúly csak rátett még néhány lapáttal. Most is a héten letöltöttem a kalóriabázist, de aztán láttam hogy mennyire szerencsétlen vagyok még egy rohadt diéta követésében is, hirtelen felindulásból vettem két chipset és egy üdítőt. Rosszul esett, szabályosan szenvedve fogyasztottam el, tudtam hogy nem kellene, de mégis megtettem. Úgy éreztem ezt érdemlem, a hozzám hasonló férgeknek még csak arra sincs joga hogy vágyjon arra hogy jobb legyen.
Tudom hogy ez valami nagyon elbszott gondolkodás, de ez jön magától.
válasza:Ha kövér vagy, akkor kérj a háziorvostól egy pajzsmirigy kivizsgálást.
Ha ezt a betegséget kizártad, akkor pedig kontrolláld az evést.
Ha nem tudod, azon semmilyen prosti sem segít.
válasza:Maga az elhízottság csak egy plusz teher ami rárakódik minden más alapvető gondra.
Nagy valószínűséggel nincs semmi egészségügyi probléma ami ezt okozza, egész egyszerűen csak rengeteg egészségtelen dolgot eszek/iszok, de nem bírom megállni. Túl lusta vagyok ahhoz hogy elkezdjek sportolni, semmi motivációm hozzá. Sosem szerettem sportolni. A kalóriadeficitet sem tudom tartani.
Tudom ilyen életképtelen és motiválatlan rinyagép egy nőnek sem kell. Akkor mégis miért nem teszek ellene semmit? Miért szeretek szenvedni?
válasza:Én itt kiszállok haver.
Folytasd a zabálást és a rinyálást kedvedre.
válasza: válasza: válasza:Ne menj prostihoz, semmi értelme, csak rontasz a helyzeteden.
Csak egy pillanat erejéig játszuk le gondolatban, mi történne. Elmész, nekiállsz, úgy érzed, hogy nem vagy vonzó számára, de ha már ott vagy, megcsinálod, fizetsz, és hazamész. Aztán leülsz, üveges szemmel bámulsz magad elé, és mardos az ürességérzet, majd keserűen konstatálod, hogy hát ez meg mire volt jó? Másnap megy tovább az élet.
A másik dolog, hogy ez a szüzesség téma rohadtul túl van tolva. Mi a francot kell ezen annyit rugózni? Mintha attól már valami különb ember lenne valaki, hogy elvesztette. Ugyan mitől? Rohadtul nem nagy teljesítmény: onnantól kezdve, hogy ivaréretté válik valaki, mindenki képes a szexre. Az utcán megállítasz egy random csávót 14 év fölött, bármelyik alkalmas rá fizikailag, hogy elveszítse a szüzességét. Ez lenne a nagy teljesítmény? A nagy túrót! Az, hogy felelősséget vállalsz másokért, munkád van, családot tartasz fenn, hűséges vagy, valaki számíthat rád, stb. - na ezek emelik az értékedet, nem az az aktus, hogy - már bocsánat a megfogalmazásért - volt már a dákód egy női testben.
Na, de a lényeg: Én átérzem a helyzetedet, mert vagy 21 évig depressziós voltam (a mélyponton elég súlyos is volt - napokig nem aludtam -, gyógyszert is szedtem, ma már hál' Istennek nem kell, és eléggé rendben vagyok), és pontosan tudom, hogy milyen az, amikor jönnek a degradáló, lehúzó, negatív gondolatok, és semmit nem tudsz ellene tenni. Folyamatosan azt mondják, hogy egy rakás sz.r vagy. Küzdeni kell ezek ellen, folyamatosan ellenállni. Évekig, akár évtizedekig. És egy idő után enyhülnek, alább hagynak, feladják. Na, de hogyan állj ellent? Úgy hogy akkor is jó dolgokat csinálsz, amikor nem látod semmi értelmét. Lehet, hogy semmi kedved hozzá, mégis erőltetni kell. Mondok egy példát: én évekig jártam úgy edzésre, hogy nem is tudtam agyban úgy igazán ott lenni, mert mindig máson járt az eszem. Nem élveztem. Velem is volt, hogy mentem Kung-Fu edzésre, késtem 2 percet, aztán inkább úgy voltam, hogy hagyjuk a francba az egészet: hazamentem, aztán rendeltem egy pizzát. Pedig simán bemehettem volna az edzésre, de egyszerűen nem volt rá erőm. Voltak kihagyásaim is, de azért csak-csak visszamentem, próbáltam erőltetni. Szerintem tartott ez vagy 10 évig. Ma pedig sikerült odáig eljutnom, hogy szívesen megyek a kondiba. Edzősvideókat nézek a youtube-on, azon agyalok, hogy mit egyek, ami egészséges, mit csináljak, hogy elmúljon a vállfájdalmam, hogy újra jobban tudjam edzeni, stb. Heti 3-4x edzek, még itthon is hasazok, pedig azt mindig utáltam, még azt is megszerettem.
Szóval, ha erőlteted ezeket a dolgokat, kitartasz, akkor egy idő után észre veszed a változást: már nem vagy olyan sz.rul, mitöbb, később el kezd tetszeni, amit látsz magadon, és egyszer csak azt veszed észre, hogy már szívesen csinálod.
Ne erre a nő témára fókuszálj, hanem a gyógyulásodra: orvos, sport, fizikai aktivitás, egészséges étrend, másoknak segítés (- sokat segít, hogy nem önmagad köti le a figyelmedet, hanem valaki más), tanulás, önképzés munka, és a negatív gondolatok folyamatos elhessegetése (ha jönnek, tudatosuljon benned, és egyszerűen próbáld másra terelni a gondolataidat; nagyon nehéz, és sokszor nem sikerül, de akkor is gyakorolni kell).
Ha majd rendbe jössz, akkor jönni fognak az élet egyéb dolgai is úgy, ahogy kell. 22 évesen nagyon fiatal vagy még. Sok sikert, ne add fel!
F40
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!