Reális jövőkép, hogy találok magamnak a lentiek ellenére is párt? 33F

A helyzet az, hogy eléggé elrontottam a 20-as éveim. Semmi komolyra nem kell gondolni, nem drogoztam, nem bűnöztem, nem loptam/csaltam, csak túlságosan ráfeszültem az életre és ez megbosszulta önmagát anyagilag, kapcsolatilag és egészségileg is.

Most, 30 felett kezdett benőni a fejem lágya és körbenézve magam körül, jóformán egyedül (1-2 barátom maradt, nekik köszönöm a kitartásuk), testileg lenullázva (van pár idűlt betegségem) és anyagilag is a padló felett egyensúlyozva (egész kulturált albérletben élek, autó/jogsi nincs, de tervezem) elkezdtem 2 éve újjáépíteni magam, ami lassan, de úgy néz ki, megy. Elkezdtem új szakmát tanulni, két helyen (+fusi) dolgozom, hogy a hitelem végtörleszteni tudjam, járok edzeni, orvoshoz, pszichoterápiára is tervezek menni, mert gyerekkori hibás sémából is fut néhány bennem.

Mindemellett vágyom a női társaságra, nagyon régen randiztam utoljára, vagy éreztem jól magam mással és hiányzik. Arról, hogy erőt ad a valakihez tartozás, nem is beszélve. A kérdés erre irányul és szeretném kérni, hogy ne frusztráltan válaszoljatok a kérdésre, hanem végiggondolva azt, ha a helyemben lennétek, Ti mit éreznétek?! Reális, hogy ebben az átmeneti formámban is találhatok magamnak párt, vagy egy két lábon járó red flag vagyok a taglaltak miatt? Sok a hibám, de felismerem és javítani akarok rajtuk (már amin még el sem kezdtem dolgozni).

A válaszokat előre is köszönöm! Boldog Új Évet Mindenkinek! :)

33F