Milyen praktika vált be a magány, a társtalanság ellen?

Soba nem volt párom, bárhogy próbálkoztam. De a magány már egyre jobban tönkretesz lelkileg. Nem barátságosak, nyitottak sz emberek, így barátkozni is nehéz, hiába szeretnék. Két barátom van, de ők is inkább a párjaikkal vannak elfoglalva. Elmegyek heti 6x edzőterembe és van másodállásom is, mégis van annyi időm sírásig gondolkodni, még munka és edzés kozben is, hogy egyedül vagyok, és nem vár otthon senki.

Ismerkedek állandóan, de nem kellek. Vagy ha kellek is nagy ritkán (2x történt ilyen egész életemben, abból az egyik homokos volt, szóval az nem számít) akkor a másik nem kell nekem, nem tudom megkedvelni, se vonzódni hozzá, főleg külsőre, és a belsőről nem is beszéltünk még.

Nem akarok az italba belecsúszni, se Sims4, vagy Minecraft. Valami praktika kellene, ami elviselhetőbbé teszi az életet. Közhelyeket légyszi mellőzve, ha tudnék egyedül boldognak lenni, akkor nem írtam volna ki a kérdést.