Mi a legnehezebb a társtalanságban?

Miért kérdezed?

utód nélkül kimúlni, miközben évszázadokon keresztül mindig megszületett egy felmenőm, most pedig e nagy jólétben sehol semmi

Talán az, hogy egy idő után úgy érzed értelmetlen minden. Mármint most dolgozom egy nagy cégnél egy jó pozícióban,van saját lakásom, egy csomó megtakarításom,befektetésem, de egy ideje egyre többször fölteszem a kérdést, hogy 'minek?'. Mer az,hogy vannak alkalmi kapcsolatok, az édeskevés, ha valódi társat keresel, azt nehéz megtalálni, de közben vágysz családra, gyerekre, megvan mindened hozzá, de egyszerűen nem jön az az illető, akivel megvan az összhang, és egyre inkább a kiégettség lesz az úr. Mert bármilyen jó lehetőségek,meg adottságok mellett ki lehet égni, ha munka után otthon nem vár senki. Olyannal meg hiába próbálsz összejönni,akit nem szeretsz, csak nyomasztó érzést okoz,azt nem érdemes erőltetni, annál még a társtalanság is jobb.

Szerelőt kell hívni a csöpögő csaphoz.

Nekem az, hogy reggelente egyedül ébredek és hogy tudom, hogy este is az üres lakásba jövök haza.

Tőlem senki nem kérdezi meg reggel ,hogy hozhatok e egy kávét.... De azt rosszul esik hallanom kinek milyen kedves gesztusokat tesz a párja.

[link]

Ha a párodnak olyan a beosztása, akkor is az üres lakásba érsz haza.