"Ha nincs ló, jó a szamár is", valóban mindig erről van szó?

Ha olyan kérdést látok, hogy "régebben visszautasított, de most mégis akarna valamit" vagy "szakítottunk és most újra össze akar jönni" akkor rendszerint jönnek a "jó a szamár is" kommentek.

Szerintem van olyan, hogy az ember akár évekig azt mondja egy ételre hogy fúj ezt én biztos nem. Aztán egyszercsak elkezd érdeklődni, megkóstolja és finom, de nemcsak finom hanem nagyon finom és arra gondol ilyet minden hónapban akarok enni.

Szerintem olyan is lehet hogy valaki külföldre költözik de ott rájön, hogy nem érzi otthon magát és visszatér a hazájába, és rájön hogy mennyire szeret a hazájában lakni, ès nem, nem vágyódik külföldre többet.

Olyan is előfordulhat, hogy valakinek a drága ruhák tetszenek és azokról ábrándozik, de sajnos nagyon kevés pénze van és nem engedheti meg magának. Viszont az évek alatt sikerül kialakítani az olcsó kellékekből egy olyan stílust ami már jobban is tetszik neki, és már akkor sem térne el tőle ha gazdag lenne.

Szerintem is az esetek többségében a ló-szamár eset állhat fenn. Viszont azt is gondolom, hogy néha jobb lenne kicsit visszavenni az egóból és boldogan élni szerelemben.

Ti mit gondoltok?