Szüleim 2 éve kérdezgetik egyre erőteljesebben miért nincs barátnőm mostanra valamivel elő kellene álnom nekik.Mit tanácsoltok mi lenne a legjobb amkt mondhatok?

Figyelj pajti, a szülőknek jellemzően lövése sincs arról, hogy milyen problémákkal küzdenek a gyerekeik.

Fiatalon nekem is problémáim voltak a csajozással. És a családom egyszerűen nem értette, hogy mi a baj.

20 éves koromban ismerkedni próbáltam egy csajjal. Sikertelenül, csak a barátot látta bennem, mert nem tartott vonzónak. Na de anyám képtelen volt megérteni a helyzetet. Hiszen hát együtt mentünk valamerre, ez már biztos, hogy jelent valamit! És nyilván az ő idejében még így működött. Nem volt "friendzone" meg ilyesmi.

Azt mondja nekem: vegyem lazára a figurát, menjünk be egy-két boltba, aztán ha látok valamit, például egy körömlakkot, mondjam, hogy ez milyen jól állna, vegyem meg neki.

🤣🤣🤣🤣🤣🤣🤣🤣🤣🤣🤣🤣🤣🤣

Mert hát ő abból indult ki, hogyha eljön velem valamerre, akkor az már 100%-ig jelent valamit, biztosan vonzódik hozzám és biztosan csak én nem vagyok elég határozott. Vagy valami ilyesmi lehetett a fejében szerintem. Az eszébe sem jutott, hogy nem jövök be a csajnak, de bebarátzónázott, aztán a kollégiumban meg az alfahímekkel dugatta magát, mint megtudtam később.

Én a helyedben elmondanám nekik, hogy iszonyatosan zavaró, hogy állandóan ezzel szekálnak. Hogy ez neked mostmár fájdalmas téma, és csak azt fogják elérni, hogy amikor elköltözöl tőlük, nem fogod tartani velük a kapcsolatot. Értsék meg, hogy te nem vagy annyira vonzó a nők szemében, hogy neked is rossz ez a helyzet, de nem tudsz vele mit csinálni.