Tinderes bohóckodás vagy örökké egyedül?

"Mindegy kivel mit beszélsz meg a netről akkor lesz célegyenes ha élőben is tudsz kémiát teremten"

Úgy érzem, hogy tudok, különben nem lett volna már három barátnőm meg egy egyéjszakásom. Megjegyzem, minddel én szakítottam, mert már nem működött/nem egymást kerestük, de a lényeg, hogy nem ragaszkodom egy akárkihez, hiába néz ki jól, társat keresnék...

Csak 30-hoz közelítve nekem még nem volt olyan, hogy a valóságban alakult volna ki bármi is. Mikor egyetemista voltam, akkor voltak kellemes, több órás beszélgetéseim nőkkel, de randiig sosem jutott a dolog. Mióta dolgozok, azóta nincs is semmilyen kontakt, pedig járkáltam sok helyre. Amúgy a külsőmmel én teljesen elégedett vagyok, és az eddigi visszajelzések is pozitívak, de ugye nem az a legfontosabb.

"csak akkor tinderezzél ha már fáraszt az egész és ki akarod égetni magadat teljesen"

Való igaz, ez is megfordult a fejemben. Egyrészt, hogy ha onnan sem jön össze, akkor már mindent próbáltam, nincs mit tenni, másrészt pedig, hogy legalább elveszi a kedvem az egésztől, és lenyugszom.