Hány évesen fogadtad el hogy sose lesz senkid?

Több probléma is van ezzel a kérdéssel.

Az egyik, hogy aki elfogadja, és beletörődik az már rég elveszett.

A másik, hogy nem a negatív tulajdonságokra kell koncentrálni, hanem azok változtatásán.

Gyakran veszem észre azt a környezetemben, online is, hogy az emberek nem a probléma megoldására törekednek, nem a probléma megoldásával foglalkoznak, hanem magával a problémával. Ez baj. Így nem fog változni semmi.

Ha megvan az, hogy mi a probléma, akkor ne azon akadj fent, hanem változtass rajta, old meg a problémát, ne lovagolj rajta.

Nem kindig akkor csalják egymást az emberek meg hagyják el egymast ha probléma van.

Ez akkora tévhit.

Hanem csak mert miért ne. Vagy épp szembejött egy másik. Vagy mert épp nem volt otthon az asszony mert szülni van és nem ér rá.

Es igy tovább.

#1

Sajnos a probléma megoldása sok pénzbe kerül, sokszor nem is elérhető, különösen vidéki településen, rosszabb esetben faluban élő ember számára.

Azért nem kellek, mert ronda vagyok, márpedig egy nőnek mindennek "szabad" lennie, csak annak nem. Különösen az arcom az, és nem, erre nem megoldás a smink, 24/7 nem lehet profi, az arcot újrarajzoló "maszkban" létezni, az enyhébb verzió meg lófszt sem ér. Emellé a személyiségem unalmas, sótlan-szótlan, ez is elég nagy "bűn"; a kukaságot egyik nemtől sem tartják még csak tolerálhatónak sem, nemhogy vonzónak (utóbbi érthető).

32 múltam, elfogadni szerintem sosem fogom, frusztráltan, keserűen beletörődni nagyjából már tizenévesen sikerült, amikor egyértelművé vált számomra, hogy ilyen adottságokkal bizony labdába sem rúghatok.

"Sajnos a probléma megoldása sok pénzbe kerül, sokszor nem is elérhető, különösen vidéki településen, rosszabb esetben faluban élő ember számára."

Kifogás, kifogás, kifogás. Kész. Aki nem tesz érte, az vagy egy lusta disznó, vagy nem is akarja igazán.

6.

"Oriold Károly, a Lélekben Otthon Közhasznú Alapítvány elnöke által a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőtől kikért hivatalos számok szerint Magyarországon összesen 560 ezer pszichiátriai beteg él. Közülük 160 ezer ember küzd szorongással, 70 ezren ismétlődő depressziós zavarokkal, 60 ezren depressziós epizódokkal. A hivatalos, 560 ezres szám mellett pedig becslések szerint további másfél milliónyian lehetnek, akik szintén valamilyen pszichiátriai betegséggel küzdenek, de nincsenek diagnosztizálva, és soha nem jutnak el orvoshoz. Az országban élő durván 2 millió pszichiátriai beteg jó részének nem szimpla gyógyszerezésre, hanem valódi megoldást nyújtó pszichoterápiás kezelésre lenne szüksége. Ilyen, bárki számára elérhető, ingyenes pszichoterápiás ellátás azonban gyakorlatilag nincs Magyarországon.

Hogy egészen pontosak legyünk, természetesen létezik az országban OEP-finanszírozta pszichoterápia, de arról nagyon nehéz képet kapni, hogy ezeket a kezeléseket hány helyen és hol lehet elérni. Annyi biztos, hogy az országban négy pszichoterápiás osztály működik - három Budapesten, egy Miskolcon -, ahova vidékről is fogadnak ambuláns ellátásában pácienseket. Hogy ezen felül milyen ellátások hol érhetőek el, már sokkal homályosabb, ugyanis a legtöbb esetben még a kórházak honlapjáról sem derül ki egyértelműen, hogy egy adott intézményben dolgozik-e olyan klinikai szakpszichológus, aki végez pszichoterápiás ellátást. Mindenki számára elérhető, OEP-finanszírozott terápia helyett vannak azonban magánrendelések, amelyeket az adatok szerint az országban 93 ezer fő vesz igénybe - ők azok, akik meg tudják fizetni az óránként 8-12 ezer forintot elkérő magánterapeutákat."

30

Nem én nem kellek hanem nekem nem tetszik csak 1000bol egy