Örökké magányos leszek? El fog ez múlni valaha? Ha lenne egy párom jobban lennék?

22 éves srác vagyok, középiskolában sajnos nagyon kövér voltam, magányos, nem voltak barátaim, kapcsolatom. Talán a viselkedésemmel is lehetett baj, utólag ezt felmérni nem tudom.

Azóta összeszedtem magam, fogytam, persze még messze a cél, ugyanakkor haladok. Ellenben még mindig vannak problémáim, mára rengeteg haverom van, jobban is vagyok mint régen. Ugyanakkor velük / a szüleimmel nem szeretnék ilyeneket megosztani. Utóbbiaknak megvan a maguk bajuk, előbbiek előtt pedig nem szeretnék puhánynak tűnni.

Pofátlanul magányos vagyok, és nem tudom, hol tudnék ismerkedni, nagyon rossz esténként amikor egyedül vagyok otthon. Kegyetlenül szenvedek, persze nem teszem magam tönkre, tartom magam, de nem könnyű, egyszerűbb lenne kiütni magam olykor, szerencsére még sikerült tartóztatnom magam. :)

Dolgozom, egyetemre járok, edzem, élek közösségi életet és mindezek ellenére visszatérő öngyilkos gondolatokkal küzdöm, most úgy érzem, hogy a magány miatt, ha lenne egy párom az talán segítene.

Viszont nem találok senkit, hiába vágyom rá, tippeket, buzdítást nagyon boldogan várom. :)

Aki járt már hasonló cipőben, vagy esetleg tudna okosat mondani ne tartsa magában.

Szép napot mindenkinek!