Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Örökké magányos leszek? El fog ez múlni valaha? Ha lenne egy párom jobban lennék?
22 éves srác vagyok, középiskolában sajnos nagyon kövér voltam, magányos, nem voltak barátaim, kapcsolatom. Talán a viselkedésemmel is lehetett baj, utólag ezt felmérni nem tudom.
Azóta összeszedtem magam, fogytam, persze még messze a cél, ugyanakkor haladok. Ellenben még mindig vannak problémáim, mára rengeteg haverom van, jobban is vagyok mint régen. Ugyanakkor velük / a szüleimmel nem szeretnék ilyeneket megosztani. Utóbbiaknak megvan a maguk bajuk, előbbiek előtt pedig nem szeretnék puhánynak tűnni.
Pofátlanul magányos vagyok, és nem tudom, hol tudnék ismerkedni, nagyon rossz esténként amikor egyedül vagyok otthon. Kegyetlenül szenvedek, persze nem teszem magam tönkre, tartom magam, de nem könnyű, egyszerűbb lenne kiütni magam olykor, szerencsére még sikerült tartóztatnom magam. :)
Dolgozom, egyetemre járok, edzem, élek közösségi életet és mindezek ellenére visszatérő öngyilkos gondolatokkal küzdöm, most úgy érzem, hogy a magány miatt, ha lenne egy párom az talán segítene.
Viszont nem találok senkit, hiába vágyom rá, tippeket, buzdítást nagyon boldogan várom. :)
Aki járt már hasonló cipőben, vagy esetleg tudna okosat mondani ne tartsa magában.
Szép napot mindenkinek!
#10
Köszönöm a korrekt választ! :)
Egyszerűen nem látom viszont, hogy hol találok olyan lányt magam mellé.
A “normális”-ak foglaltak, akin pedig azt látom, hogy kellek neki az nekem nem. Nagyon nem, nem akarok olyanokkal összejönni akik kb minden nap isznak, nem törődöm módon viselkednek stb…
Persze, biztos, hogy vannak szuper lányok, sőt, na meg még lehet, hogy én sem vagyok olyan szinten, hogy nekik kelljek, de most elég kilátástalannak érzem sajnos, egyszerűen azért, mert nem találkozom velük. Még ha most tökéletesen lennék is.. Pedig jó lenne. :)
#12 teljesen érthető amit írsz, igazad van
Viszont mi van, ha nem futok bele? Vagy olyan nincsen?
Így, hogy nem volt kapcsolatom még, ha 25 évesen lesz az első, nem leszek tapasztalatlan és béna?
De, az leszel, de most mit lehet tenni?:D Majd akkor tapasztalsz és tanulsz. Ha addigra rendbeszeded magad, akkor nem esik majd nehezedre.
Meg azon sem érdemes szorongani, hogy mi van, ha nem futsz bele. Ebből a szmepontból ami fontos az az, hogy legyen aktív és lehetőleg kiterjedt szociális kapcsolati hálód. Legyél ott a bulikon, a mindenféle rendezvényen. Semmi gond nincs azzal, ha egy "óra után elmegyünk kocsmázni" alkalommal te csak eg ykólát vagy szódát iszol és 1-2 óra után lelépsz, ha azt látod, hogy nem lesz semmi izgi aznap. A lényeg, hogy legyél az emberek közelében és akkor előbb-utóbb találkozni is fogsz valakivel aki okés. Meghát.... azért ne lepődjünk meg, ha 20 évesek isznak:D De előfordulhat, hogy ugyanaz a lány idővel kikupálódik és azzá válik aki már kellhet neked.
Ez az egész kicsit azzal jár, hogy igyekezned kell új arcokat megismerned. Erre a legjobb lehetőség az egyetem, szóval próbáld kihasználni. Például a szabad kreditjeidet költsd hobbi-közeli témákra. Nekünk anno volt az egyetemen pl Tolkien óra, ahol a Gyűrűk Ura világáról lehetett tanulni. Kétlem, hogy túl sok lány lett volna ott, de na, érted, ha téged érdekel, már van egy közösség akivel össze lehet szokni. Vagy volt pl természetjárás is. Kreditért baze:D elmész kirándulni fél év alatt 3x és még kreditet is kapsz érte.D (Egyébként ELTEről van szó).
Szóval ne is kimondottan a csajozást keresd, hanem az új emberekkel való megismerkedést.
Csakhát a szociális bővítés eléggé megterhelő. Ezért is kezdj el járni pszichológushoz, hogy bírd a strapát, mert jelenlegi állapotodban lehet mos tnem bírnád.
Először is,a mentàlis problémàddal kezdeni kell valamit mert ha most leszarod,később elfajulhat.Keress fel egy pszichiàtert.Ne szarj be itt Magyarországon ez egy népbetegség.Biztosan gyógyszeres kezelés lesz.Még ettől sem kell félned.Én is 10éve szedek 3féle bogyót mert nekem is hasonlóan kezdődött CSAK ÉN SZARTAM AZ EGÉSZRE!VOLTAM ALKOHOLISTA DROGFÜGGŐ (mondjuk most meg gyógyszerfüggő vagyok:)) Így is elő szokott fordulni pànikrohamom azt még nem kívànom senkinek.
Na ha ezzel megvagy jöhet egy csaj.És itt felteszem azt a bizonyos kérdést.Szűz vagy még?
Üdv a 21. században, férfiként ne reménykedj, hogy ennél több fog rád várni...
Tudom szarul hangzik, de ez nem egyedi jelenség.
A sok megmondó ember majd lepontoz, de én azt vettem észre, hogy "Dolgozom, egyetemre járok, edzem, élek közösségi életet" mindezek semmit nem jelentenek.
Sajnos a múltadat nem fogod tudni kitörölni az életedből, egy meghatározó, negatív élmény lesz a tini kori sikertelenség, amely ÖRÖKKÉ rajtad marad. Maximum el tudod nyomni ideig-óráig, de leginkább meg kell tanulnod vele együtt élni.
A tinédzserkori sikertelenség, magány és az akkori normális szocializáció hiánya mindig is meghatárzó lesz az életedben és minden területre rá fogja nyomni a bélyegét.
Ha lenne párod sem lennél jobban, mert ettől várnád a megoldást és a hylzet az, hogy egy darabig tényleg megoldást is jelentene. De csak egy darabig. Ráadásul ha soha senkid nem volt még, sok sikert, hogy elsőre olyan kapcsolatot tudj kialakítani amely esetleg tartósabb és harmonikusabb. Sajnos a mai világban 1-2 éves kapcsolatok már kiemelkedően hosszúnak számítanak, az emberek egyszerűen nem köteleződnek el egymás iránt hosszabb távon. Mindenkiben állandóan az motoszkál, hogy "ő többet érdemel", "mivan ha nem ő az igazi", "valójában nem is vele akarok lenni". Holott a legtöbbeknek fingjuk nincs mit is akarnak, mit is várnak egy kapcsolattól, csak ide-oda ugrálnak, kapcsolatból kapcsolatba, esetleg alkalmi dolgokon kívül semmi másre nincs is igazi igényük. Így baromi nehéz.
A másik fele az embereknek (főleg férfiak körében) pedig egyedül marad nagyon hosszú időre, akár örökké.
Ellent kell, hogy mondjak 16osnak.
Engem bullyingoltak, vertek általános iskolában 6 éven át, visszahúzódó, szorongó gyerekkorom volt. De fiatal felnőttként elmentem pszichológushoz és sikerült feldolgoznom és lezárnom ezeket.
20 évesen még nyilván erős hatása van a dolognak, de aki 30 évesen még mindig a gyerekkorára ésa szüleire mutogat, annál komoly bajok vannak. Ezt nem én mondtam, hanem Popper Péter.
17-es: én nem erről beszéltem. A lényeg, hogy nem tudsz visszamenni a múltba, tizen éves korba és ismerkedni, csajozni, 16-17 évesen elveszíteni a szüzességed, bulizni stb.
És ezek a dolgok ha kimaradnak, akkor komoly lemaradásban lesz az ember, sőt LEHET, hogy soha ne fog tudni normálisan ismerkedni, szocializálódni utána.
Felnőttként amúgy is nehezebb (sokkal), és ez tény!
A legtöbb barátot, havert az ember gyerekkorából szerzi, felnőttként sokkal kisebb az esély arra, hogy hosszú távon is fennmaradó kapcsolatai lesznek valakinek (nem párkapcsolatra gondolok).
Viszont pl. a gyerekkorban kötött barátságok, ha felnőtt korban is megmaradnak akkor jó eséllyel örökké fognak tartani.
#15 nem, már nem
#16-7-8
Teljesen jogos, nem egyszerű behozni semmilyen lemaradást, de dolgozom rajta. Vannak barátaim (szerencsére a gyerekkoromból is), párkapcsolatom nem volt, egy lánnyal lett volna valami, de sajnos annak vége lett.
Az utóbbi aggaszt, nem tudom, hogy hogyan fog összejönni a jövőben ez.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!