Miért válogatnak annyira a 30-35 közötti nők? Jönnek teljesen korrekt normális jelentkezők 30-45 közötti teljesen jó megjelenésű igényes férfiak, komoly kapcsolat céljából és mégis úgy tűnik senki se elég jó. Miért?

Kevés az olyan akinek nincs gyereke és nem is akar, le van zárva az előző kapcsolata, normális körülmények között él, értsd úgy hogy nem munkásszálló, nem szobabérlet, hasonló az érdeklődési köre, egyáltalán van miről beszélni, mellé még ki is néz valahogy.

Szerintem meg senkit nem érdekel, hogy te mit gondolsz róluk. :)

Kérdező igaz én 30 évesen ismertem meg a férjemet, aki 4 évvel fiatalabb nálam, de előtte randiztam 34-35 éves pasikkal akik hasonló kaliberüek mint ahogy magadat jellemezted, az egyik anyu pici fia volt elköteleződési problémákkal, a másik elvált gyerekes depressziós apuka, aki úgy vélte neki már úgyse lesz normális élete, a harmadik pedig egy bájgúnár aki úgy vélte minden nőnek a lábai előtt kell hevernie, mert van egy menő lakása meg BMWje meg sokat keres havonta... Na most ezek közül melyik lenne ideális férjjelölt? Amúgy a férjemmel sok mindenben hasonlítunk, mindketten tüzesek vagyunk, kicsit lobbanékonyak, de hamar ki is békülünk, nagyjából hasonló az érdeklődési körünk, közös vállalkozásunk van, mindketten szeretünk utazni. Én sem tudnám elképzelni az életem egy olyan emberrel, akinek fontosabb a hétvégi focimeccs, minthogy mondjuk kipróbáljunk egy új éttermet vagy átugorjunk valamerre kirándulni. Szerintem azért fontos hogy ilyen téren passzoljanak az emberek

#17: Kérdező, szerintem ez a nők többségénél másként van. Nekem több olyan- különböző korosztályba tartozó- barátnőm van, akik normálisak, pszichésen, testileg egészségesek, rendezett, koruknak megfelelő egzisztenciájuk van( ahol felnőttek a gyerekek, ott a mama már a gyerekeknek is megvette a lakást,erre értem, hogy koruknak megfelelő), túl vannak az előző kapcsolaton és keresnek. Leveleznek, beszélgetnek, minden OK, tehát elmennek az első randira és egyszerűen nem fogja meg őket a férfi. Rendezett, kulturált, kedves, de nem mozgat meg bennük semmit, tehát nem lesz 2. randi. Ennyi. Egyébként én is így vagyok: elváltam, 2 évig ismerkedtem. Rengeteg, legalább 50 férfival találkoztam levél és telefon után. A randik jelentős részében engem nem vonzott a férfi, volt 1-2 olyan, aki férfiként érdekelt volna, de nem azt kereste, amit én. Szóval nem volt sikeres a dolog... aztán egyszer csak találkoztam valakivel, aki nem felelt meg külsőleg annak a képnek, amit elképzeltem, mint 'ideált', de nagyon jókat leveleztünk, beszélgettünk, és az első személyes találkozón e valahogy azonnal 'összekattantunk', viszont kiderült, hogy nős. Tehát 'kukáztam'. Aztán 1 hét után jelentkezett, hogy nem tud kiverni a fejéből, folytassuk, elválik miattam. Folytattuk, elvált, együtt élünk. Nem tanmesének szánom, hanem azt szeretném érzékeltetni, hogy szerintem kell a zsigeri vonzalom is és kell az is, hogy mindkét fél feladja szükség esetén bizonyos elképzeléseit, elvárásait, tehát kell a kompromisszum készség is. De nagyon fontos, hogy a kompromisszum csak olyan dolgokra vonatkozzon, ami miatt egyik fél sem érzi úgy, hogy feladott valamit önmagából. De ez szerintem már csak akkor játszik, ha megvan a kölcsönös vonzalom, azt meg nem lehet kierőszakolni. Szerintem TE egy külső szemlélővel , akár stílustanácsadóval, akár pszichológussal, akár egy jó barátnővel beszélgess egyszer arról, hogy mi lenne az, amitől esetleg jobban tetszenél a nőknek, jobban vonzanád őket. És a válaszokat alaposan megfontolva még mindig dönthetsz úgy, hogy így vagy tökéletes, és egyszer majd csak eljön az igazi... Szóval, hogy amíg keresel, addig lehet, hogy érdemes lenne dolgozni magadon, és nem csak azzal foglalkozni, hogy milyen alapon választanak a nők.:) ( mert nekik is fontos a személyiség, az egzisztencia, a közös érdeklődés, célok, de a legfontosabb és szerintem mindennek az alapja: a vonzalom első pillantásra.)

Az attól függ mik azok az apró külömbségek. Ezeket kifejtenéd kérdező?