Akik nem küzdenek társkeresési problémával, azok miért tűnnek olyannak, mintha egy álomvilagban élnének?

Itt arra gondolnak hogy ne görcsölj rá hogy egyedül is lehet egy boldog életed vagy legalább jól tudod magad érezni, ha ez nem megy akkor fejlesztened kell magad hogy ezt az állapotot eltudd érni. Ha pedig ez meglesz látni fogják rajtad és beszélgetni is tudsz majd kisebbségi komplexus nélkül ha máshogy nem akkor interneten keresztül és lehetséges lesz hogy párkapcsolatod legyen.

De amig görcsösen akarsz egy párt nagyon feltünő és nagyon taszító

Én személyesen most épp azt élem át, hogy eddig mindig a párkapcsolatra vágytam, most pedig hogy végre összejött már visszasírom a szinglilétet sokszor. Emögött az van, hogy már épp úgy éreztem, jobb nekem így egyedül, amikor nem várt módon a vakszerencse révén összejöttem életem első párjával. Szürreális élmény volt így 30 évesen

Most meg már szinte alig várom hogy véget érjen, bár szakítani nem igazán szeretnék, meg nehezen is tudok. De így hogy megtapasztaltam, már el tudom képzepni a boldogságot egyedül is. Ehhez viszont elengedhetetlen volt a tapasztalat. Úgy érzem senkire nincs szükségem, és a komoly párkapcsolatokat nem kéne így erőltetni. Túl sok a baj vele