Éreztétek már, hogy azért baromi nehéz a társkeresés mert képtelenek az emberek időt szánni egymás megismerésére?

"Én azt vallom hogy a "munka" részét nem lehet megúszni"

Én pedig azt, hogy pont ez a "munka" része az, ami igazán a varázsát adja az egésznek.

Mondjuk azt tudom, hogy én a mai trendek szerint nem tartozok az átlagba, de én ezt nem látom problémának. :-) Nekem egy kapcsolat mindig is egymás megismerésén alapult. Ezért sem vagyok híve a társkeresőknek. (Félreértés ne essék, az internetes ismerkedéssel semmi bajom, csak azzal a formátummal van bajom, ami szerint a legtöbb társkereső működik. Látsz 2-3 képet a másikról, amik rendszerint alig tükrözik a valóságot: szénné filterezett, irreálisan jól beállított képek, amik alapján lehet, hogy élőben fel sem ismernéd az illetőt. Meg esetleg pár mondat, ami édeskevés ahhoz, hogy bármit le tudj szűrni az illetőről. Aztán döntsd el, hogy most kell-e neked, vagy sem. Már a nulladik pillanatban is a felületességet várja el. És persze, sokan mondják, hogy de hát ezek után is lehetőség van megismerni a másikat. Igen. De már eleve az első fontos döntés úgy született meg, hogy pont a lényeg került takarásba.

Mindegy, nem akarom ezt túlragozni. :)

Csak azt akartam elmondani, hogy én is igyekszem megismerni a másikat, eleve a randikat is úgy szervezem, hogy az lehetőleg ne a klasszikus megjátszós-átverős jellegű randi legyen, hanem annál spontánabb, ahol tényleg nagyobb az esély a másik megismerésére.

És bizony egy párkapcsolat fenntartása időbe kerül. Ez az, amit sokan szeretnek kispórolni, pedig szerintem ez egy kapcsolat igazi lényege. Az, hogy beszélgess a másikkal, hogy igazi tásakként viselkedjünk. Elborzasztó látni, hogy sok kapcsolatban mennyire nem működik a kommunikáció. Elvannak egymás mellett, talán még szeretik is egymást, de lényegében csak szexpartnerek, és nem valódi társak.

Viszont én az ide írókkal sem tudok maradéktalanul egyetérteni. Nem titkolom, nem vagyok már tini, és elég sok idősebb ember elbeszélését hallgattam már végig ahhoz, hogy megállapítsam: régen sem volt ez másként. Sok minden változott, de a többség akkoriban sem igyekezett a másik megismerésére, és nagyon sok kapcsolat, illetve házasság jött létre felszínes, vagy egyenesen érdekbeli szempontok alapján. A sokak által emlegetett bálozós-ismerkedős idill is inkább csak egy romantizálása a valóságnak. Voltak elvárt formaságok, de a felszín alatt ugyanúgy nem akartak, vagy nem tudtak a legtöbben megnyílni.

Abban viszont egyetértek, hogy sokan gyereknevelés helyett csak gyerekmegőrzésben merül ki a szülői szerepük, de szerintem ez már egy másik kérdéskör. :)

10-es, először is nem tartozom neked elszámolással, másrészt reggel 5-kor otthon vagyok még.A munkahelyemen pedig saját helyem van,asztali géppel,de ez se érdekljen.

#7

#13

Sajnálom! Ez nagyon durva...

"A munkahelyemen pedig saját helyem van,asztali géppel"

És akkor gyakorizhatsz munkaidőben? Neked nagyon jófej főnököd van. :)) Vagy titokban csinálod? Vagy a szünetedben? Mennyire kell ehhez függőnek lenni?