Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit akarhat ez a nő tőlem, ha adonisz volt az ex-férje?
A volt férj majd 2 méter magas, szőke, izmos, jóképű, a nők kedvence. Állítólag napi szinten csalta az asszonyt mindenkivel aki az útjába került. A nő 28 éves, nagyon csinos, nincs gyereke. Én egy 170 cm “magas”, nem túl izmos (futok, így nincsenek edzőteremi izmaim) férfi vagyok aki nem is jóképű! Konkrétan a külsőm miatt szoktak visszautasítani a nők. Elvált vagyok, 32 éves, 2 gyerekem van. Állítólag kedves vagyok, vicces, jó társaság, barátnak megfelelő. Nem értem mit akar most ez a nő tőlem? Ha ilyen tökéletes volt külsőre a volt férje? Meg nem vagyok egy jó party elváltként. Barátnői célozgattak rá, hogy ideje lenne elhívnom, meg gyakran keres ürügyekkel is. Eddig abban voltam, hogy barátfélék vagyunk ahogy az lenni szokott nálam. Más eszembe se jutott mert minek. Valahogy úgy vagyok a nőkkel, mint amikor egy nagyon szép hollywoodi színésznő van a tévében. Megjegyzem, hogy milyen jó csaj, de eszembe se jut, hogy valami lehetne köztünk, mert nincs realitása.
Szerintetek most mit kéne csinálnom? Egyáltalán mi ez az egész? Mit akarhat?
Vagy a biztonsagot látja benned :)
Aki sosem csalná meg.
Mit csinalj?
Hivd el randira.
Személyesen kiderül van e bennetek közös :)
Idősebb vagyok már kicsit, de hasonló helyzetben voltam, mint a történetedben a nő.
Elvált vagyok, elváltam anno a 192 cm magas, kockás hasú, széles vállú, fokhagyma s..ggű :) korábban versenysportoló, sportmodell férjemtől (buta sem volt amúgy, a civil életben mérnökként végzett értelmes munkát).
Ő pont nem csalt szét és nem is fejszével meg kisbaltával mentünk a tárgyalásra sem, de tény: a házasságunk véget ért, még ha normális, kultúrált körülmények között is. Egyikünkben sem maradt bosszú vagy hasonló, nem is volt egyik oldalon sem képben harmadik.
Én is egyedül maradtam egy gyerekkel.
Eltelt valamennyi idő és megismerkedtem egy külsejében a volt férjemnél nyilván kevésbé előnyös, átlagos kinézetű férfivel. A legőszintébben mondom, hogy nekem teljesen OK volt az, hogy nincs plakára való teste, van egy kis pocakja vagy nem lehet diót törni a fenekén… szerettem a humorát, a személyét, a kisugárzását, a gondoskodását, az értékrendjét.
Elvált volt ő is, ráadásul valami botrányos, zűrös körülmények között háborúzgattak az exével és több gyerek is volt…de még ennek is időt adtam.
Aztán ő kezdte el a hisztit, hogy ő biztos kevés nekem meg fogyni kéne (neki) meg ilyenek. Az elején persze győzködtem, biztosítottam a szeretetemről, szavakkal, tettekkel, hozzáállással. Mindig mondtam, hogy hiszen vele vagyok, békében, nem 5 perccel az előtt váltam, nem kell erre féltékenynek lennie, mindig, mindenkinél van jobb stb.
De nem tudott megnyugodni és komolyan mondom, magának generálta ezzel a feszkót, mert engem ez tényleg nem foglalkoztatott.
Az olyanok, mint amikor a városban pl egy óriásplakáton egy sportcég reklámján több méter magasan köszönt rá vissza a volt férjem felsőteste a piros lámpánál- teljesen kifordult magából, mintha én tettem volna oda :D (még évekkel azelőtt, bőven a házasságunk alatt készül portfólióból ismertem fel fotóját, amit a cég később használt fel a kampányában).
Na aztán amikor jött az egyébként tényleg nem nagyképű, sőt inkább ilyen csendesebb, szerényebb volt férjem a gyerekért és persze, találkoztak, köszöntek egymásnak stb. Akkor megint ment a passzív-agresszió, hogy én állítólag hogy néztem és mellette ő milyen leharcolt meg kövér meg rusnya meg tudom is én… holott 3 percet beszéltünk, hogy mikor jönnek vissza, milyen ruhát csomagoltam a gyereknek (telefonon sem értekeztünk, szó sem volt arról, hogy bájcsevegünk akár heti szinten is).
…elhatalmasodott rajta ez az egész alaptalan paranoia és önbizalomhiány, amiben én nem éreztem magam sem bűnösnek, sem nem akartam már azzal időt tölteni, hogy vígasztalom, meg győzködöm, hogy hahóóó itt vagyok ám…
A végén ő kért “szünetet”, de én akkor megköszöntem a részvételt, mert ez tolerálhatatlan hosszú távon.
Mindig van mindannyiunknál szebb, okosabb, gazdagabb, egészségesebb, sikeresebb- ilyen az élet- de ezen hisztizni ovis szint.
5. Vagyok.
Írtam, hogy elvált férfivel ismerkedtem és nekem normális körülményeim, rendesen lezárt múltam van, a volt férj eleve tetemes távolságban és havi max 2x egyeztettünk (üzenetben) praktikus dolgokat.
Szóval nem, nem volt képben még annyira sem, mint másoknál az anyós :)
…ellenben a partneremnek még volt egy adag puttonya cirkuszból, anyagiakon való marakodáson és bár nem tértem ki rá: a volt feleségnek ott is lett új partnere, ott is ugyanez ment, hogy az a “paprikajancsi” neveli a gyeekeim (ott is az volt a baj szerinte, hogy a nevelőapa jobban néz ki meg pár évvel fiatalabb, ami nettó vicc kategória 30 felett már, ha ilyen 1-2-3 évekről van szó).
Köszi azért a kiigazítást a saját életemről és élményeimről, engedd meg nekem, hogy jobban tudjam :)
A modorosságod nélkül mindenképp :)
“Szóval a te esetedben” ez meg az volt- ez nem gondolat, hanem minősítés és téves megállapítás, de hidd el, nekem nincs gondom ezzel.
A kérdezőnek szántam a választ elsősorban, örülök neki, hogy kényszert éreztél a “gondolataid” megosztására, miszerint mi volt a probléma :D
…hagyjuk érvényesülni a kérdezőt, ok?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!