A sok hisztiző síró férfi miért nem tanul a nőktől és tanul meg boldogan egyedül élni?

"Márpedig van, ha egy utolsó csöves akkor is."

De ez 0. Senki nem keres csövest.

Mi nők azért tudunk boldogok lenni egyedül, mert vannak más emberek, akikkel érzelmi kapcsolatban vagyunk.

Csak nőnemű emberekről beszélek: ha bánatom van, mehetek idősebb kolléganőhöz (aki anyukám halála után biztosított arról, hogy számíthatok rá), mehetek a barátnőimhez nevetni, sírni, ölelkezni, megosztani az érzelmeimet. Ezt a férfiak nem tehetik meg, mert a társadalom kineveti őket miatta. Szóval annyi lenne a dolguk, hogy a barátaikkal lelkizhessenek, lehessenek sebezhetők. Mert nekik emiatt kín az egyedüllét.

És ezek a kapcsolatok nem csettintésre jönnek. Ezeket folyamatosan ápolni kell.

"Azzal viszont egyet tudok érteni hogy máshogy áll hozzá az ember ha tudja hogy mindig lesz valaki és válogathat"

A penészes zsemle és a penészes kifli közt nagy a válogatás.

11-es, gondolom 8-as is te voltál, én a 7-es vagyok.

Teljesen igazad van abban, amit mondasz, egy csöves nyilvánvalóan nem fog kelleni egy valamirevaló nőnek - és jól is teszi, hogy nem kell neki, különben nem haladna sehová sem a világ, ha egy kapcsolathoz, és egyben az élethez nem kellene semmit sem hozzátennie egy férfinek.

Ettől függetlenül a kérdező felvetéséhez visszatérve a csöves még így is egy "mentális védőháló" a nőknek: bár ez a csöves nem tetszik, de lám ha neki bejöttem, akkor tuti be fogok jönni másnak is, aki nekem jobban tetszik. Ezért van/lehet kevesebb panaszkodás.

Férfiak legalább felének ilyen védőháló nincs.

😂😂😂

A csöves inkább mentális fenyegetés.

"Komolyam olyan igénytelennek nézek ki, mint aki menne bárhova is egy ilyen koszos féreggel?"

- ezt én is kérdeztem barátnőktől, és ők is tőlem.