Húszas éveik közepén járó emberek, akiknek még nem volt kapcsolata: miért?

Most akkor döntsd már el kérdező hogy szerinted mi van!

Most hótkönnyű csajozni vagy a látott valóságnak hiszel és belátod hogy veszettül nehéz ügy párkapcsolatra megfelelő embert találni, főleg férfiként?

23 éves voltam, amikor az első kapcsolatom lett, nőként. Fő ok: kóros önbizalomhiány - az a típus, ami már külső szemmel is látható. Kicsit később visszanéztem akkori videofelvételeket, fotókat magamról, és teljesen megértem, miért nem érdeklődött irántam senki... és nem a külsőm volt az oka (oké, nem voltam egy csúcsmodell akkor sem, de nem voltam bányarém sem, igényes is voltam, és ennél kevésbé előnyös külsővel is nagyobb volt az érdeklődés... nem sokkal ugyan, de igen)... az életről lehoztam szerintem embereket azzal, amilyen búvalb...ott volt az arcom, leríhatott rólam, mennyire nem vagyok magammal rendben, folyton a földet bámultam. Ehhez meg nem volt jó kombó az, hogy introvertált vagyok és nehezen oldódom fel idegenek társaságában, nehezen barátkozom.

Kb. 22 évesen, nem is tudom, miért és hogyan, de átkapcsolt bennem egy kapcsoló, hogy ha továbbra is szenvedek magamban azon, hogy nem vagyok ilyen meg olyan, azzal nem javítok semmin, és a saját boldogságomért tehetek azért pár dolgot... és sokkal felszabadultabb és jobb kisugárzású lettem.