Titeket zavarna, ha a 25 év feletti párotok még csak most építené a karrierjét?

11

Szerintem ez is érthető. Ha valaki nagyon tudatosan, szorgalmasan, kemény munkával építette a karrierjét, az ezt várja a párjától is.

A lényeg, hogy mindenki olyat válasszon, amilyennel passzol.

12. Igen, csak általában ha már ennyire tudatos és szorgalmas vagy 18-20 éves korodtól, az bőven nem csak rajtad múlott, hanem a családi körülményeiden. Akármennyire is fáj beismerni és az mellett, hogy biztos tett bele saját magától kemény munkát is, sokkal több múlott azon, hogy egy normális, jó családba született, ahol egyrészt megvolt az intelligenciája is a tanuláshoz, másrészt a szüleitől szintén szorgalmat, kitartást, illetve tudatosságot és jó életvezetést látott, harmadrészt a szülei nyugodt családi körülményeket biztosítottak neki és valószínűleg anyagilag is tudták támogatni legalább annyira, hogy el tudja végezni az egyetemet, de azért a legtöbb egyetemistát inkább még ennél is jobban.

És ilyenkor azt kéne megérteni, hogy akik nem itt tartanak az életben, azok nem azért mert lusták, hülyék, rosszak, nem akarnak, hanem mert kevésbé voltak ezekben a dolgokban szerencsések. De attól még sokan közülük szintén akarhatnak jó életet maguknak és a leendő gyerekeiknek, csak nekik nem vezet ilyen egyértelmű és egyenes út hozzá, mint a szerencsésebb családba születetteknek.

13

Hát oké, de ha én egy normális, szorgalmas, támogató családban nőttem fel, akkor telejsen érthető, hogy nem akarom egy olyan emberrel összekötni az életem, aki egy lusta, szétesett, nemtörődöm családból származik.

Én baromira nem akarnám, hogy a gyerekem felmenőinek a fele ilyen szerencsétlen lúzer legyen. Értem én, hogy az adott személy nem tehet róla, de a párválasztás pont nem az a terület, ahol ez számít.

14. Én ilyen családból származom, legalábbis a nagyszüleim még normálisak voltak, a szüleim viszont valahogy lecsúsztak. (A 4-es, 6-os válaszokat írtam még.) A nagyszüleim közül a papám főkönyvelő volt, a mamáim bankban dolgoztak, a másik papám rendőr főtiszt volt. Ehhez képest a szüleim közül anya gyári munkás, apa pedig egy lusta alkoholista segédmunkás lett. Csak azért nem nőttem fel teljes csóróságban és elhanyagoltságban, mert a nagyszüleim úgy ahogy támogattak (nem csak anyagilag) és halmoztak fel vagyont régebben. A nagyszüleim nyomására jó általánosba, gimibe járattak, de ha a szüleimen múlik teljesen elkallódom. Viszont nagyjából felismertem viszonylag korán, hogy milyen a helyzetem és próbálok rajta változtatni, csak sokszor azt érzem, hogy nekem ugyanazért hegyeket kell megmozgatnom, amiket más emberek körülöttem kisujjból kiráznak.

Lehet te igen, de a kollégáim, egyetemista társaim viszont nagyon sokan látom ezt sem értik meg, amit a 11-es válaszban írtam, hogy nem mindenki egyforma családból származik és sokaknak sokkal többet kell tenni ugyanazért, ami nekik magától értetődő, a legtöbben pedig valójában soha nem is tudnak majd kitörni abból a helyzetből, amibe születtek. Most nem magamat akarom fényezni, de én még szerintem a 20-ból vagy 50-ből 1 vagyok, aki ilyen szülőkkel mellett talán ki tud törni abból, hogy neki is ugyanolyan élete legyen, mint nekik. Akármilyen okos is ő, szerinted az a munkatársam, akinek az apukája egyetemi professzor, a szülei két-háromszor külföldön nyaraltatják évente, ő felfogja ezt (amit a 11-es válaszban írtam), amikor mondom neki, hogy hiába ott dolgozunk egymás mellett, ha sajnos sok mindenben nem ugyanaz a gyerekkori szocializációnk, nem voltak ugyanazok a lehetőségeink így, hogy az ő apja egyetemi professzor, az enyém pedig lusta alkesz segédmunkás? Akármilyen okos ő is másban és ő jogot végzett. Dehogy. Az emberek ezeken el sem szoktak gondolkodni.

"amit a 11-es válaszban írtam"

*vagyis a 13-asban

15

Értelek, de sajnos vagy nem sajnos, az ember nem egy önmagában létező, mindentől és mindenkitől független entitás. Egy ember megítélésében része van a személye és a környezete "osztályozásának" is.

Extrém példa:

Sosem jönnék össze egy olyan emberrel, aki a putris létformából tört ki. Nem jönnék össze vele, mert:

1. Ha sikerült is kitörnie, rengeteg nemkívánatos kulturális mintát hordozhat még.

2. Számos kívánatos kulturális mintát nem fog hordozni.

3. Nem akarnám, hogy a gyerekeink nagyszülei, nagynénjei, unokatestvérei stb. ebből a közegből kerüljenek ki.

De ismétlem, csakis párkapcsolati szempontokról beszélek.

17. Egyrészt úgy döntesz, ahogy akarsz. Ez rajtad áll és nem ítéllek el.

"De ismétlem, csakis párkapcsolati szempontokról beszélek."

Vagyis a legfontosabb szempontról/dologról.

Találkoztam már olyan jó családból jövő csajokkal, akik ugyanígy elzárkóztak előlem, amikor őszinte voltam velük a múltammal kapcsolatban, de olyanokkal is, akik egyből szerelmesek lettek belém (ettől függetlenül), szóval van példa erre is, arra is szerencsére. Persze gyakori, hogy ezek a társadalmi osztály jelenségek konzerválódnak a párválasztás okán is.

25 évesen már 7 éve felnőtt, dolgozni már egyetem/főiskola alatt is lehet. Ha így folytatja, akkor 30 éves kora előtt nem lesz meg a lakás, akkor meg kuka.

19/L