Én miért vagyok ilyen selejtes, hogy senkinek nem tetszem? "Legyünk csak barátok", de igazából még annak se kellek

#5-#6 vagyok.

Ne haragudj meg, de én azt látom, hogy te meglehetősen negatív és destruktív hozzáállású vagy. Talán némi irigységgel vegyítve. Ami persze részben érthető, mert a sok csalódás fel tudja őrölni az embert. De te egész egyszerűen eleve negatívan, és kicsit támadóan állsz hozzá mindenhez. Elmondtam, hogy nem csak téged értek csalódások, de ennek ellenére az ember ha nem dől a saját kardjába, akkor csak idő kérdése, hogy mikor talál rá a boldogság. Ebből te mit szűrtél ki? Azt, hogy neked mennyivel sokkal rosszabb, mint nekem. Meg sem vagy hajlandó látni a pozitív dolgokat, azt keresed, hogy miben hol találod meg a negatívumot. Utána meg azért még egy kis önsajnáltatás is belefér ("a valódi énem nem kell senkinek"), amivel eleve kizárod minden pozitívum lehetőségét, és minden pozitív válasz legitimitását. Mert akárki akármit mond, innentől ezzel leráztál magadról minden pozitív, konstruktív irányú véleményt.

Nem akarok kisregényt írni (így is elég hosszú lesz/lett), de ha valaki eleve elzárja magát a pozitívumoktól, akkor az soha nem lesz boldog. Na, ezt csinálod te. Látszólag segítsgégért jöttél ide, de mindenhol azt keresed, hogy mibe tudnál belekötni. Ez amellett, hogy a saját lelki világodnak nem tesz jót, azért jó, ha tudod, hogy nagyon sokat elvesz az ember vonzalmából. Nyilván ezzel nem azt mondom, hogy ess át a paci másik oldalára, és legyél egy beképzelt, egoista rüfke, de az sem jó, ha ennyire negatívan állsz a dolgokhoz. Attól, hogy valaki valamiben (egyelőre) sikertelen, még nem kell, hogy ennyire egy begubózott sündisznó is legyen. Akár párkapcsolatilag, akár barátilag mind tudnék példákat mondani olyanra a saját közvetlen környezetemből, akik lehet, hogy még nálad is sikertelenebbek voltak, de mégis megtalálták a boldogságot. Pedig életük egy pontján jelentősen maguk alatt voltak. Egy különbség van köztük, meg a te hozzáállásodhoz képest: az, hogy nem tuasították el a pozitív közeledést.

Egyébként azért is akartalak barátilag megismerni, mert tudtam volna még jópár konkrét példát felhozni a közvetlen környezetemből, akik - bár nem tudom a korodat - szerintem még nálad is rosszabb helyzetben voltak, mégis sikerült megtalálniuk a számításukat a magánéletben is, és más téren is. Csak mondjuk itt nem szívesen teregetném ki sztorijaikat.