Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Én miért vagyok ilyen selejtes, hogy senkinek nem tetszem? "Legyünk csak barátok", de igazából még annak se kellek
Régen zárkózott voltam nagyon, akkor még megértettem, hogy azért, mert szorongok, negatív a kisugárzásom, és ez riasztja az embereket. Változtattam (nem egyik napról a másikra, ez hosszú folyamat volt), külsőleg és belsőleg is. A munkámban sikeres vagyok, szeretem, amit csinálok, és megtalaltam azokat a dolgokat, amik feltöltenek, erőt adnak a mindennapokhoz és van hozzá kedvem.
Viszont ugyanott tartok, hogy nem kellek senkinek. Nem nyomulok görcsösen, nem erőltetek semmit, de ha nagy ritkán megtetszik egy srác, akkor próbálkozom, de nem jön össze semmi, ami már nekem a szex miatt is aggályos kezd lenni, mert már nagyon vágyom rá, de nincs kivel megélni. (Nem kellenek privátok😭)
Barátkozás is nehezemre megy, mert hiába megyek közösségbe, hogyha ők nem azért mennek oda, hogy barátkozzanak. Munkahelyen meg nincs olyan, akivel elmehetnék ide-oda. Van két barátnőm, és ennyi.
Egyszer voltam szerelmes, de kevés voltam a sráchoz minden tekintetben, és azóta belebetegedtem ebbe, mert mindenkit hozzá hasonlítok. Próbáltam népszerűtlenebb srácokkal is, de ha nem jön be külsőre, nincs vonzalom, akkor megette a fene az egészet.
Az írásod alapján mintha túl gondolnád a helyzeteket. Pl írtad, hogy hiába mész közösségekbe, hogyha ők nem azért mennek. Nem feltétlen kell barátkozás szándékkal odamenni. Ha kölcsönös a szimpátia, úgyis felveszitek egymással a kapcsolatot. Ezen amúgy elgondolkodtam én is, és az én barátaim se úgy lettek, hogy szánt szándékkal azért mentünk el az eseményre, hogy barátkozzunk.
“Kevés voltam a sráchoz”. Ebből nekem az jön át, hogy szintén túl gondolod, magadat okolod, kevésnek könyveled el magadat.
“Ha nem jön be a külső, nincs vonzalom, akkor megette a fene…”
Külső megfog, belső megtart. Ha nem is tetszik egyből a külseje, adj neki egy esélyt, lehet belsőre teljesen olyan, amilyet szeretnél. A szépség múlandó. Személy szerint én szívesebben élném le az életemet egy kevésbé vonzó nő mellett, mint egy belül romlott/üres társsal.
Összefoglalva, szerintem segíthet, ha egy kicsit kevesebbet agyalod túl, több esélyt adsz és jobban nyitsz, valamint finomítasz az önképeden (nem vagy kevés!).
Nálam is hasonló a szitu, én is ezekkel próbálkozok, aztán majd alakul 😄
Remélem tudtam segíteni! 😊
25/f
Nyilván nemcsak azért megyek, hogy barátkozzak, de itt írták sokan, hogy menjek közösségbe, hátha ott akad valaki. Rengetegen írják itt is meg máshol is a túrázást túracsoporttal, a szakköröket, az edzőtermet. Na ezeken a helyeken ha ki is alakul valami, akkor az sose megy sehová, például utána nem keressük egymást. Max én írok rájuk, de erőltetett az egész, mert egyoldalú a dolog.
Ezt konkrétan ő mondta, hogy kevés lenne neki, amit én tudnék nyújtani.
De ha eddig mindenki, akihez közeledtem ezt mondta, hogy ő csak barátként szeretne maga mellett tudni, akkor igenis kevés vagyok, és nem tudom, hogy hogyan lehetnék attól több, ami vagyok. A személyiségem megerőzakolásával, vagy hogyan? Majd fogják írni az önfejlesztést, önismeretet, amitől már hányok, de kétlem, hogy mindenki először önfejlesztésbe kezdett, mielőtt kapcsolatba lépett valakivel.
De ha valaki nem tetszik, akkor lehet bármilyen, ugyanúgy nem fog tetszeni. Unalmas a randi, és én se tudom magam rászánni arra, hogy neki tetszek, nem is érdekel ilyenkor a dolog végkimenetele.
Ennél jobban már nem tudok nyitni, és most érzem azt, hogy záródok megint befele.
Én szívesen barátkoznék veled, és ha úgy van, talán segíthetek is.
"kevés lenne neki, amit én tudnék nyújtani"
Na, ilyen egy tipikus hímsoviniszta suttyó, aki olyan stílusban beszél a nőkről (rólad), mint ha legalábbis a boltban akarna egy árucikket megvenni. Az ilyen ember az, akit messziről kerülni kell.
"nem tudom, hogy hogyan lehetnék attól több, ami vagyok. A személyiségem megerőzakolásával, vagy hogyan?"
Szerintem ez egy óriási tévút. Ha az ember nem önmaga, akkor valószínűleg nem fogja magát jól érezni a bőrében, és ha alakul is valami, a kiszemelt nem téged fog szeretni, hanem a megjátszott szerepedet. Szerintem ennek semmi értelme. Én pasiként szintén elég szerencsétlen voltam, volt olyan, hogy 5 évig abszolút semmi nem volt. Most meg egy éve komoly kapcsolatban vagyok úgy, hogy ami időt eddig vele eltöltöttem, az túlteljesítette a legszebb elképzeléseimet is. Nem, nem azonnal ment. Sok idő volt. De nem a mennyiség, hanem a minőség a lényeg szerintem.
"kétlem, hogy mindenki először önfejlesztésbe kezdett, mielőtt kapcsolatba lépett valakivel"
Igen, ezek a Nők Lapjába illő maszlagok. Nem, dehogy. Csak addig kerestem, ameddig olyanra nem találtam, akivel tényleg passzolunk egymáshoz. Ehhez persze rögös út vezetett, voltak pocsék kapcsolataim, volt, aki miután kimondta, hogy szeret, másnap lefeküdt mással, volt, aki a nem túl sok pénzemre utazozz, volt, akivel naponta veszekedtünk... és persze ezek többsége nem tartott pár hétnél, esetleg 1-2 hónapnál tovább. Mire végül rátaláltam a mostani barátnőmre. Igen, én is el voltam keseredve, már nem tudtam, hogy mit tegyek. De utólag belátom, hogy egyszerűen csak nyitott szemmel kellett járnom, és annál lehorgonyozni, akivel minden jól működik.
Szépen megfogalmaztad ezt, köszönöm a kommentedet🫶
A helyzet az, hogy még így is jobb helyzetben vagy, mint én, mert neked sikerültek az alap dolgok. És nem tudod az én szememmel látni a vilagot.
Nekem még egy csók se. Egy fiúval jutottam el eddig randizni, azért is vért kellett izzadjak. Volt egy olyan elvem, hogy párkapcsolatban szeretnék először csókolózni, így akkor visszautasítottam. Hát ma már nem így tenném és bánom, hogy nem csókolóztam vele, mert legalább azon túl lennék. Az idő előrehaladtával egyre jibban adhatok le az igényeimből. Ha sikerülne is egy kapcsolat nagy nehezen, akkor nem mernék kilépni belőle, azt csinálhatna velem amit akarna. Bárki. Mert ki lennék szolgáltatva annak a személynek, mivel nincs más lehetőségem.
Anno en nagyon sikertelen voltam a csajoknal, aaszem 21eves koromig nem volt baratnom. Kb ekkor egy ismeroson a fejemhez vagta: " ha nem vagy kepes elfogadni magad, hogy varhatod el ezt masoktol?"
Tanuld meg szeretni magad olyannak ami igazi vagy. En evekig horstam alarcot, es nem jott be. Akkor inkabb szeressenek azert, ami tenyleg en vagyok. Kitartas, tudom mit erzel, hidd el jobb lesz.
Nagyom szívesen megismernélek de én mondhatni átlag alatti vagyok szóval nagyon nem jó pasi,nem tudom hogy így szívesen barátkoznál-e vagy van elég barátod és nem kell innen egy tök ismeretlen.
Egyébként én ugyan ebben a helyzetben vagyok mint te teljesen.
Ha barátkoznál (csak mert nekem másra esélyem sincs amit egész jól elfogadok és beletörődtem már) kérlek jelezz valahogy ha úgy van szívesem írok privátot,vagy nem tudom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!