Hogyan kell felfejlődni egy normális ember szintjére, hogyha a társkeresésben 10 évvel le vagyok maradva minimum?

#12: Nem, de érdemes lenne rendbe tenni magadat fejben. Amikor már tisztábban látod a helyzetet, akkor dönteni, hogy mi legyen a mostani kapcsolatoddal. Például kezdhetnéd azzal, hogy ezeket a gondolatokat helyre teszed, mert ez nem egészséges:

"A párom nem tett erre megjegyzést, de ő lassan 30 évesen nem arra vágyna, hogy bénázok meg tanítgatnia kell (lovagló póz nagyon nem megy, az orált se tudom rendesen csinálni).

És ha ez meg nem lenne elég, pici dolgokból csinálok nagyot, és folyton azon kattogok. Ezt neki nem mondom soha, mert rövid időn belül az őrületbe kergetném. Félek megmutatni a valódi énem, mert az sose kellett senkinek. Egy valamit biztosan tudok: ő nem szeret szerelemmel.

Pszichológus nem opció, mert együtt élünk, és szégyenlem előtte, meg mit mondanék, miért mennék? Elfoglaltság alatt is vannak ezek a gondolatok, szóval futás meg miegyebek nem megoldás rá."

"Akkor mondjak le mindenről? Akkor mi értelme éljek? A hobbi nem fog velem szexelni, a karrier nem fogja azt mondani, hogy szeretlek anya. Itt mindenki makulátlan, aki gyereket vállalt? Az, hogy nőként, lanykent elbuktam, nem jelenti, hogy anyaként is elbuknék."

"Mert mit tudok csinálni? Mi mást tudok tenni? Keressek mást? Mert mintha az az elmúlt 9 évben ment volna. Így sose lesz családom akkor."

"Nyilván nem elég neki, hogy állandóan misszionáriusban akarok feküdni. Ő egészségesen működik, 17 évesen lett barátnője, 18 évesen vesztette el. Én nem vagyok egészséges a 26 éves szűz múltammal."

Most itt mégis mi a probléma?

Csak én nem értem?

A kérdező végre párra lelt, örül mint majom a farkának csak bénázik egy sort, és akkor nem is szeretik meg ilyenek?

Mik ezek a baromságok amiket összehordtok neki?

Miért?