Nem bízom a férfiakban és nehezen hiszem el, hogy vannak rendes férfiak?

Volt valakivel egy kalandom akiről kiderült, hogy sokkal rendesebb férfi mint gondoltam volna. Sőt, talán az egyik legrendesebb akivel valaha dolgom volt bármilyen formában, találkoztam.

Ezt így megtudván, már bánom, hogy csak kaland volt, de ez nyilván nem csak rajtam múlik.

Viszont ez az eset egy nagyon komoly önismereti lecke nekem és rádöbbentett, hogy igazából bizalmatlan vagyok a férfiakkal szemben. Nem mindenkivel, vannak férfi barátaim akikkel nem, de velük nyilván nem akarok semmit és vica versa.

Hanem azokkal akik megtetszenek. Ez (legalábbis szerintem) onnan ered, hogy gyerekként én tudtam meg a családban először, hogy apámnak viszonya van. Be is igazolódott, lebukott. Gyerek voltam, kiszolgáltatott, rettegtem. Majd megint volt neki (vagy abba se hagyta). Láttam, hogy anyukámat mennyire megviseli, nem megyek a részletekbe, mert nagyon sok összetevője van, de apám a szememben akkor nagyon sokat esett, előtérbe helyezte a szeretőjét a családja helyett. Felnőve azt láttam végig, hogy anyukám egyszerre nő és férfi abban a kapcsolatban, ő visz mindent, ő feláldozott egy csomó mindent a családért, apám nem. Ezzel lehet vitatkozni, hogy jó döntés-e vagy sem, illetve nyilván egy kapcsolat 2 ember felelőssége és általában kettőn áll a vásár, de a folyamatos megcsalás egy döntés kérdése.

Szóval rádöbbentem, hogy egyszerűen nem tudok bízni a férfiakban, nem hiszek nekik.

A férfiről akivel többek között lefeküdtünk nemrég pedig kiderült, hogy egy sokkal jobb ember mint gondoltam. Mindenről őszintén nyitottan beszéltünk. Szeretnék neki hinni, szeretnék mindent elhinni amit mondott, de nem megy.

Mondta, hogy szeretne kapcsolatot, de nem velem. Ezt elhiszem. Az más kérdés, hogy folyton ezen kattogtam, hogy mi van bennem ami miatt nem lehetek én az, akivel elképzelné. Tény, hogy nem igazán ismerjük egymást csak pár közös ismerős által, szóval annyira nem is ismer. De magamat kezdtem el hibáztatni, hogy én biztos nem vagyok elég jó neki. Az is meglepett, hogy vonzónak talált egyáltalán.

Azt is mondta, hogy nem volt még egyéjszakása és nem is akart, nem akar olyan lenni aki egyéjszakásakat csinál, de vonzónak talált és engedett a kísértésnek. Na ezt, hogy nem akar egy férfi egyéjszakásat már nem tudom elhinni. Lehet velem van a baj, de nem tudom elhinni, hogy egy férfi ne akarjon csak úgy random szexelni. Szeretnék neki hinni, szeretném elhinni, hogy ő rendes, de nem megy. Nem mintha számítana, hiszen megmondta, hogy tőlem nem akar semmit. (Nem mintha azt gondolnám amúgy baj van az egyéjszakással, 2 ember döntése).

De szerintem apám miatt nem hiszem el, (ettől függetlenül) hogy vannak rendes pasik is. Pedig én is ismerek párat, de ezek szerint engem nem akarnak. Közben meg iszonyatosan vágyom rá.

Léteznek rendes férfiak akarnak?