Hogy kellett volna ezt jól kezelni?

Igen, olyan, aki ismert és közeli kapcsolatban vagyunk az első volt. Egyfelől csak az alakom nagyon jó az arcom szerintem nem annyira csinos, ráadásul eléggé kevéssé figyelek oda magamra (nem sminkelek, rágom a körmöm), csak csinosan, de visszafogottan öltözködöm.

Másfelől irtó sokat beszélek a barátomról, mert tényleg mindent együtt csinálunk, nagyon büszke vagyok rá, hogy a párja lehetek és nem tudok nála jobb párt elképzelni sem. Nála tökéletesebb emberrel meg még nem is találkoztam.

Harmadszor nem is adok lapot senkinek, hogy tudjon bókolni. Családos férfi kollégák néha szoktak, de azon is pontosan érződik, hogy udvariassági bók (nagyon jó ez a ruha, ma nagyon csinosan felöltöztem, jó lett a frizurám) nem pedig kapcsolatindító.

Ráadásul iszonyú bűntudatom is van ebben az esetben, mert nagyon nehéz lehetett neki összeszedni a bátorságát, hogy megtegye az első lépést valaki felé. Nagyon nem akartam elbizonytalanítani.