Mikor éreztétek ismerkedéskor hogy már elment az utolsó busz is?

Kb. 15 évesen tudtam, hogy nekem nincs esélyem a nőknél. És tényleg nem is lett, lassan 30 vagyok és 99% eséllyel örökre egyedül maradok.

Mondjuk a külsőm olyan szinten leromlott, hogy tényleg egy önbeteljesítő jóslattá vált az amikor 15 évesen ez így megfogalmazódott bennem.

Nekem is egyértelmű volt már tizenévesen, "a kezdetek kezdetén" is, hogy labdába sem rúghatok, akkorát buktam a genetikai lottón.

(32N)

Van több ismerősöm, barátom, rokonom, akik középkorúan, sőt idősen találtak párt vagy új párt. A saját korosztályodban logikusan mindig kb. ugyanannyi a magányos.

(A társ viszont nem jó, ha cél, a folyamatos fejlődés a cél, ami könnyebb, ha van hozzá jó társ (ha rossz, akkor meg nehezebb, mintha nincs).)

#10: De, ez nem gyulolkodes. Ezt tapasztalom. Nem tobb vagy kevesebb, hanem mas ertekrend, prioritasok.

A magyarazatot koszonom. Reszemrol pl. ez a szomoru, hogy mennyi ember tamad kerdezes nelkul es lat bele a dolgokba olyanokat, amik ott sincsenek. Nalam ez is egy alap elvaras lenne, hogyha valami nem tiszta, elobb kerdezzen az ember es ne tamadjon. Lathato, hogy ezen az oldalon sem megy az embereknek.

"A külső nem romlik le magától, csak ha elhanyagolod."

Hát persze... kapásból ahogy öregszel romlik a külsőd, vagy talán szerinted az emberek mindig olyanok maradnak mint 20 évesen? Érdekes elgondolás...

Egyébként én olyan 22-23 éves koromban elkezdtem roham tempóban kopaszodni, amit nem lehet megállítani. Ez genetika. Apám, nagyapám is kopaszok voltak, csak nekik kicsit később kezdődött.

Nagyjából ugyanebben az időben kezdtek el a fogaim is szétmenni.

Hiába jártam folyamatosan fogorvoshoz, hiába kezeltettem amint lehetett, hiába a minden napos fogmosás, nem lehetett mit csinálni. Egy csomó fogamat úgy vesztettem el, hogy előtte megcsináltattam, de fél évet sem bírtak.

Ez szintén genetika. Apámnak is rohadt szarok a fogai, örököltem ezt is.